1968 január végén és február elején közel két hetet töltöttem egy Temblador (angolna) nevű helyen, Puerto Ayacuchotól, Território Federal Amazonas tartomány székhelyétől mintegy másfél órás autóútra.

Ez a hely régebben szorosan beletartozott a piaroa indiánok területébe, de a szaléziánus misszió s az állami adminisztráció előrenyomulása az indiánokat feljebb szorította a hegyekbe, s Tembladort is elhagyták. Épült itt a szaléziánusoknak egy iskola épülete, két teremből álló téglaház, de a tanítás szinte rögtön megszűnt. Elhagyott hellyé lett, ahol sem fehérek, sem indiánok nincsenek. Itt végződik a városból jövő út, amelyen kis autóbusz is közlekedik meglehetősen rendszeresen. Ugyanakkor itt kezdődnek a hegyek s az erdők az indiánok ösvényeivel.

A szaléziánusok missziója négy kilométerre van az egyik irányban, a legközelebbi indián kunyhó fél órás gyalogútra a másikban. Semleges hely, két világ határa, ahol az indiánok városi ruhát öltenek, mikor áruikat a piacra szállítják, s ahol visszaöltöznek ágyékkötőikbe hazafelé tartva. Erre a helyre beszéltünk meg hosszabb találkozót egy közeli s ismerős piaroa társasággal, hogy elkészítsék számunkra a termékenységi szertartásuk felszereléseit. Erre a célra különösen alkalmas volt a hely, mert nem messze az iskolától hatalmas piaroa épület állott (bu’o  is’csoda = nagy ház), Ramón főnök volt háza, akinek a halála után, szokás szerint, mindenki elhagyta az építményt s a közelben más kunyhókba költözött. Ezt az elhagyott – de a szokástól eltérően fel nem égetett – építményt jelölték ki a piaroák munkahelynek, míg lakóhelyünkül a volt iskola szolgált. A kettő között folyt a caZo Raya, ez a sekély patak, rajta, vagy inkább benne egy nagy fatörzs híddal. A mindennapi életünk a két épület között hullámzott: a hétköznapi, mint az evés, alvás, főzés tisztálkodás az egyik oldalon, az ünnepi s rituális a másik oldalon. Fontos jellemzője volt a kettévált élettérnek, hogy a patakot asszony nem léphette át. A rítus eszközeinek az elkészítése hagyományosan férfimunka, sőt, a hangszereket az asszonyoknak elkészültük után sem szabad látniok.

A teljes szöveg letöltése PDF formátumban: halmos-istvan-piaroa-carmen