Megértő, méltányos, de kritikus hozzászólást tervezek Lajtai László antropológiai társaságunk konferenciájáról a Tabulában napvilágot látott írásához. Szakmai vitát mondanék meghatározó jelzőként – lényegében, de mégsem tisztán „szaktudományit”, s megértőt előbb, mint lefegyverzőt. Szó nélkül hagyni talán az utókor értetlenségét vonná magára, vagy a kortársakét is alkalmasint, mindenesetre szinte „igaza lenne”, ha csak néma olvasói lennénk hőkölésének. De mert tisztázni eszélyesebb, mint lekezelni, s megérteni praktikusabb, mint félreérteni, néhány megjegyzést mégis megkockáztatok – jóllehet talán csak magánmonológként, s nem közösségi vagy intézményi képviseletben. Körülbelül úgy tehát, mint Geertz szólt az anti-antirelativista kutatói álláspontról: attól, mert nem forrongjuk túl a magunk kereső, belátó, elfogadó vagy kételkedő álláspontját, még nem vagyunk „nihilisták” a tudományközi megértés terén, de nem is hízelkedünk azzal, akinek magával az egésszel mint viszonyrendszerrel van megismerési gondja…
Válaszom mintegy másfél éve vár a Tabulában esedékes megjelenésre, a Szerkesztők megokolt fenntartásainak elfogadásával ezért inkább másik szakmai fórumhoz fordulok nyilvánosságért. Tegyem hozzá: köszönöm is Wilhelm Gábor érzékeny kritikai észrevételeit és Szász Antónia praktikus megfigyeléseit…!
A teljes szöveg letöltése PDF formátumban: a-gergeyl-andras-vitaja-lajtai-laszloval
