- A tanulmány témája és célja
A kilencvenes évek előtt, ha a trianoni békeszerződés következtében Magyarország határán kívülre került magyar csoportokról beszélt a magyarországi tudományos élet, az Ausztriához csatolt területek magyar lakossága meglehetősen kevés esetben került említésre. Az elmúlt évtizedben egyre több figyelem fordult a burgenlandi magyarság felé a magyarországi, s helyi kutatók felől is, akik munkájukkal közelebb visznek az itt élő faluközösségekhez, és segíthetik azok jelenlegi állapotának árnyalt megértését.
Jelen tanulmány a burgenlandi térség egyik magyar faluközösségében végzett antropológiai terepmunka tanulságain, eredményein alapszik, és elsődleges célja, hogy a már meglévő tudományos kutatások eredményei egy, az antropológiai szemléletmódot képviselő kutatás adataival egészülhessenek ki, ezáltal is egy komplexebb képet alkotva a burgenlandi magyarság helyzetéről.
2006 novemberében, a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület és a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Karának támogatásával kezdtem meg antropológiai kutatásaimat, a Felsőőrtől néhány kilométerre fekvő, közel 300 fős kis faluban, Őriszigeten. Mivel „a csoportidentitás manifesztálódásának, a kulturális különbözőségek jelzésének tanulmányozása, felmutatása egyike a kulturális antropológia központi vizsgálati területeinek” (Sárkány 2000: 114), magam is azzal a céllal érkeztem a térségbe, hogy egy olyan mélyebb, „intenzív empirikus jelenségeket értelmező antropológiai mikrokutatást” (Papp 2003: 10) végezzek, aminek segítségével egy, a szigetiek –ahogy a helybeliek magukat nevezik- „mikrovilágának” önmaga által megélt valóságait megismerhetem. Ezáltal egy összetettebb, teljesebb, a maga világához közelebb álló képet mutathassak a faluközösségről, ami tágabb kontextusba helyezve, az őrvidéki magyarság életéről is tanúskodik majd. A faluban 2008. március végétől május elejéig éltem, s végeztem állomásozó terepmunkát. Ebben az időszakban és az ezt megelőző rövidebb látogatásaim során szerzett tapasztalataimat, kutatási eredményeimet foglalom össze e dolgozatban.
Mivel „az etnikai folyamatokkal, kisebbségi közösségekkel, identitásjelenségekkel foglalkozó kutatók számára a Terepen szerzett elsődleges élmény, a tér és a közösség egymástól elválaszthatatlan összefonódása” (Szarka 2002: 234), dolgozatomban magam is elsősorban azokra a „helyi sajátosságokra” hívnám fel olvasóim figyelmét, amelyek mint egy „lokális tudás” jelennek meg az őriszigetiek életében, s teszik őket szigetivé. Ilyen tudás például a faluközösségen belüli szociális kapcsolatok szabályszerűségeinek ismerete, „a mindennaposan megélt kapcsolatok nyújtotta biztonság” (A. Gergely 2002: 249) érzése, a helyi normarendszer elfogadása –s még sorolhatnám-, összegezve tehát: a közösség tagjainak több vonal mentén való összetartozás-tudata. Fontosnak tartom azonban, hogy a faluközösséget, ne, mint „izolált egységet” vizsgáljam, hanem figyelembe vegyem a közösség életére hatással lévő társadalmi, gazdasági és politikai folyamatokat is az értelmezés során (vö. Sárkány 2000: 59). A továbbiakban ennek megfelelően szeretném bemutatni a szigetiek világát, megpróbálva behatárolni ezeket a fent említett szálakat.
A teljes szöveg letöltése Pdf formátumban: Barcza Ildiko tanulmanya
