Csillik Blanka: Tömbmagyarság a szórványban – kettős félnyelvűség?

Vajdaság hagyományokban, szokásokban gazdag, színes multikulturális, interetnikus közeg, valóságos kulturális antropológiai „kincsesbánya”. Vélhetően a délszláv válság okán a térség ilyen szempontú, tudományos felderítése rövidtávú múltra tekint vissza. Bálint István író recenziójában „első fecskének” nevezi Hajnal Virág és Papp Richárd 2004-ben kiadott „Mint leveleket a vihar…” című kulturális antropológiai tanulmánykötetét, amely egyaránt tartalmaz tömbmagyar területeken, Zentán és Bácsfeketehegyen, valamint szórványterületen, a szerémségi Dobradóban végzett terepkutatásokat.

Az alábbiakban, egy specifikus helyzetben lévő etnikai csoport, a telepi magyar közösség bemutatására vállalkozom. A szórványmagyar területnek számító Újvidéken belül, a székváros nyugati részén lévő Telepen a magyarság a 20-ik század eleje óta él viszonylagos koncentráltságban, tömbben. A térségben 2008-ban és 2013-ban végeztem résztvevő megfigyelést és készítettem életútinterjúkat. A látottakat, hallottakat igyekeztem empatikusan, „émikus” módon megérteni, és tágabb társadalomtudományos összefüggésekbe helyezni. Kutatómunkám jelenlegi szakaszában arra törekedtem, hogy feltérképezzem a közösség életében bekövetkezett változásokat és azok hatásait, valamint megragadni az etnikai csoport jellemzőit. Írásomban kitérek a beszélőközösségemet érintő nyelvészeti antropológia „kettős félnyelvűség” kérdéskörére, végül pedig kijelölöm kutatásom további irányvonalait.

A teljes szöveg letöltése PDF formátumban: csillikblanka-tombmagyarsag