Fleisz Katalin – Nyelv és gondolkodás egy Szatmár megyei peremtelepülésen

Csengerbagos egy kb. 752 lélekszámú kistelepülés Szatmárnémetitől 19 kilométerre nyugatra, Románia észak-nyugati pontján. A falut vegyesen lakják ortodox vallású románok és református magyarok. Jelenleg a román lakosság van többségben a református magyarokkal szemben. A falu különleges földrajzi fekvésű, ugyanis a trianoni elválasztó határ a falu mentén húzódik; közvetlen szomszédja a magyarországi Csenger. Ugyanakkor a település a térségben mégis peremhelyzetben van, közigazgatása a szomszédos Szamosdob községhez tartozik, vasútvonala nincs, valamint egészen hosszú ideig kiépült aszfaltútja sem volt, ami vonzáskörzetével összekösse.

Különleges helyzeti adottsága folytán olyan sajátos nyelvhasználat – szóhasználati mód, szókincs, állandósult fordulatok – jellemzi a települést, amelyeket szórványosan a környező falvakban: Szamosdobon, Óváriban, Vetésben, Kismajtényban is megtalálálunk, ugyanakkor a magyarországi határhoz közeli falvakban is nyomokban felfedezhető. Csengerbagos a már említett falvakkal egyetemben a szamosháti nyelvjáráshoz tartozik. Ugyanakkor a nyelvjárási sajátosságok és a tájszavak feltérképezésével nem lehet kimeríteni a vidék nyelvi hagyományait. A jelenkor viszonyai az egykori közösségi együttélési formákat már átalakították, de némely átöröklött nyelvi jelenségek még a mai napig is élnek. Különösen az idős emberek körében találkozunk még hagyományos szófordulatokkal, történetekkel, helyi anekdotákkal.

A teljes szöveg letöltése: Fleisz Katalin tanulmany