„Még nem ipari munkás, de már nem is régi falusi szemléletű” – írták az ingázókról a hatvanas években. Kik lehettek ők, az államszocializmus ingázói? Két osztály között megrekedt emberek? Kétlakiak? Paraszt munkások? Falusi prolik? Számos egymásnak ellentmondó diskurzust ismerünk velük kapcsolatban: tömérdek újságcikk, szakirodalom szólt róluk, s megannyi rendelet, törvény próbálta szabályozni életüket. Sokan közülük ma is köztünk élnek, s történeteik tovább színesítik az ingázókról kialakult összetett képet.
A jelen tanulmányban egy, a történészek által jórészt mellőzött fogalommal: a köztes létállapot fogalmának alkalmazásával – egy-egy reprezentatívnak számító monográfiát kiválasztva vizsgálom az ingázókról szóló tudományos diskurzusokat. Kérdésem, hogy az ingázókkal foglalkozó tudományágak: pszichológia, szociológia, földrajztudomány milyen fő tulajdonság alapján határozta meg az ingázók „köztes” létét? Volt-e átfedés a diskurzusok között? S ha igen, beszélhetünk-e tudományágak közti együttműködésről?
Úgy gondolom, hogy e lap hasábjain a fenti kérdések feltevése (és megválaszolása) több szempontból is releváns feladat. Az ingázók mentalitásának behatóbb tanulmányozása elvezethetne a magyarországi államszocializmus gazdasági- és társadalmi rendszerének új szempontú megközelítéséhez. A Kádár-korszak alatt egyre nagyobb létszámban jelenlévő társadalmi csoport mentalitás-kutatása azonban tudományágak közötti együttműködést igé-nyel. A remélt jövőbeli az együttgondolkodáshoz mindenekelőtt a közös fogalmi készlet kialakítása szükséges. A következő sorokban ehhez szeretnék hozzájárulni.
A teljes szöveg letöltése: Kisőrsi_Osztályok között elveszve
