Szavak nélkül - A milonga kommunikációs rendszeréről, azaz hogyan szerezhetünk táncpartnert Buenos Airesben

         Amíg bírom, visszatartom lélegzetem, aztán a zöldnél a megtorpant autófolyamon átküzdöm magam, félvakon a délutáni verőfénytől, be a szűk mellékutcába. A bejárat mellett trónoló pénztárosnő pillantása kísér be a kávéház dohos, macskaszagú félhomályába. A hátamon érzem a nő tekintetét, amelyet aztán a földszinti főúré keresztez egy pillanatra. Fel balra a lift mögötti lépcsőn, a szív a torokban dobog, egyszerre csapnak meg a felső szint bejáratánál égetett keleti füstölő és a felvezető lépcsőfokokkal tangóvá tömörülő zenefoszlányok. Jegyet váltok. Parfümök vegyülnek, ahogy a jegyszedőnő csókkal üdvözöl. Évek óta rendszeres vendég vagyok itt. Ma korán jöttem. A tánctér szélén haladok, huszonöt lépés a bejárattól a hátsó asztalokig, balra még tizenkettő szokott asztalomig a fal mellett, a bejárattal átlósan szemben. Látszólagos nyugalommal haladok, felmérem a terepet. Ha táncosok úsznak elém, várok, ha méteres távolságon belül üldögélő ismerős mellett vezet el az utam, üdvözöljük egymást. Asztalom stratégiai hely. Mindenkit látok, mindenki lát. Szokott asztaltársaim, Adriana, Mimí, és a Negra még nem érkeztek meg. Szemügyre veszem a táncolókat, közben folyamatosan pásztázom a termet keresztül-kasul átszelő pillantásokat, amelyekből mindenkinek kijut. A teremben mindannyian készítjük a táncrendünket. Cipőt váltok.

         Boglár Lajos tiszteletére az argentin tangóról szeretnék írni, holott „papíron" korábban nem foglalkoztam a tangó kutatásával. Két okból teszem ezt. Boglár Lajos indítása nélkül valószínűleg nem kötöttem volna ki Dél-Amerikában, helyi formájában a tangóval sem találkoztam volna. Ez a műfaj megérintett, átjárt, megismerésében megkérdőjelezhetetlen és lankadatlan késztetés vezérelt. Ugyanakkor az argentin tangó egyszerre nyújtott fizikai és egyben metafizikai, érzelmi és intellektuális élményt, és a lét szépségének alapvető megtapasztalásához vezetett, számomra korábban ismeretlen és elképzelhetetlen módon. A legfontosabb elemi felismerés a tangó híd-jellegéből fakadt: az argentin tangó három perces zeneszámok idejére szavak nélkül, e tánc improvizatív nyelvén keresztül kapcsol össze két embert – férfit és nőt – rendkívül intenzíven és különlegesen bensőségesen.