Hajnal László Endre - Ismer vagy nem ismer?

      "Áhá, ezt ismerem.!" Ismered? Hát persze...!
      Nem csak "felismered"? Vagy "megismerted" valóban? Talán már "kiismerted" is egyszersmind?
A látványos ismertség és a rejtekező ismeretlenség vajon mérhető-e egyazon mércével? Ismerjük-e tényleg, amire ráismertünk, s ha felismertük is, hol a garancia, hogy nem félreismertük, nem épp rosszul vagy felületesen ismertük meg? Beismerjük-e készségesen, ha valamit/valakit csak felszínesen ismerhettünk meg, vagy időlegesen kiismertünk ugyan, de még nem elegendően mélyen ismerjük.? S ha már a hétköznapi nyelv is ily gazdag az "ismeret" és "ismertség" fogalmai, árnyalatai szempontjából, hol van még akkor a megismeréstudományok egész tárháza, amely az ismeretelméleti alapoktól a megjelenés/megjelenítés művészetéig ível.?!
      Megismerhető-e egy fotós munkája, fölismerhetőek-e képei, ha nem névvel ellátva, hanem egy válogatásban találkozunk műveivel? Van-e képi jegye ténylegesen az ismertségnek, s miből áll ez, ha van is?
      Hátmég a színház! (Meg- vagy fel-)Ismerjük-e a darabot, ha egy szereplőt megjelenítő színészt látunk csak belőle? Vagy ráismerünk-e magára a szerep megtestesítőjére, szerepén kívül? És vajon szerepe is önmaga, vagy inkább önnön lényét viszi a szerepbe? Ráismerünk-e egy nem hétköznapjaiban készült zsánerfotón, ha nem munka közben, alkotás bűvöletében, szerepe teljében találunk rá? Hol a határa színnek és színésznek, szerepnek és műnek, életnek és művészi tükrének? S kinek, milyen biztosítéka van e határon biztonsággal átkelni, tévedhetetlenül, beavatottan.?
      Amit mindebből vállalhatunk, az alig több, mint kísérlet. Merészkedés, mely a fölismerés okán/jogán a megnevezés konkrétságával ragadja meg azt, ami a maga árnyalt sokszínűségével sem mérhető igazán, s még kevésbé adható vissza "realitásként".