Az eredetiség mint manipuláció a turizmusbanAz eredetiség mint manipuláció a turizmusban

                 A turistautak szervezőinek döntő szerep jut az utazási motivációk kialakításában, mivel a turisták általában nem rendelkeznek kellő mennyiségű ismerettel azon térségekről, melyeket fel kívánnak keresni. Az emberek nagy része a hirdetések és brosúrák segítségére szorítkozik. Mint a legtöbb értékesítési stratégia esetében, a turistaipar által reklámozott képek is a termék sikeres eladhatósága függvényében jönnek létre. Azok a szervezők, akik elsősorban egy eredeti kultúra piaci megjelenítésével foglalkoznak, profitorientáltságukból eredően nem törekednek arra, hogy az adott kultúrát megfelelő érzékenységgel, pontosan és helyesen mutassák be.
                 Az útikönyvekben megjelenő képek, elképzelések a másságról nem mind a turistaipar termékei. Az orientalista megközelítés – ami különbséget tesz a Nyugat és a Más közt – az európai és az arab világ első találkozásai óta a nyugati tudat része. Ez a gondolkodás tükröződik az utazási irodalmon kívül más jelenkori filmekben, magazinokban is (például National Geographic vagy Smithsonian). A másságról alkotott hasonló elképzelések oly elterjedtek és virtuálisan oly jelenlévők a fejlett világban, hogy a Nyugat diskurzusának minden formájában felfedezhetők elemei. 
                 Mivel a turisták zöme a Harmadik Világról az utazási irodalom közvetítésével szerez információkat, a bennszülöttekről alkotott elképzeléseik az utazási magazinok, hirdetések és brosúrák által festett képek explicit tükörképei.  
                 Mivel a turistaipar elsősorban olyan képeket értékesít, amelyek az utazás során igazolódnak, a turisták az eredetiség kapcsán nem feltétlenülegy adott kultúra hiteles, inkább az utazási irodalom által felvázolt sajátos interpretációja megvalósulását várják el útjuk során. Bár ezek a megjelenítések etnográfiai szempontból olykor pontosnak mondhatók, a legtöbb esetben a fejlett társadalmak és törzsi kultúrák antropológusok által vizsgált különbözőségi kritériumainak eltúlzásával szembesülhetünk. A turistaipar kiadványai többet árulnak el az iparág szervezőinek az eredetiről és primitívről alkotott elképzeléseiről, mint a bennszülöttek önmagukról alkotott képéről.
Mivel a turisták a primitívvel szeretnének találkozni, a piacon megjelenő kiadványok gondosan kerülik a vendéglátó ország ipari fejlettségére vonatkozó adatok közlését, ritkán hangsúlyozzák az adott ország lakóinak esetleg nyomorúságos életkörülményeit. Az ún. pásztori mítosz megteremtésével a fejlődő országokba történő utazás a menekülés egy formájaként, a vendéglátó ország pedig a gondtalanság szigeteként tükröződik.

A teljes szöveg letöltése...