A magyarországi bolgár közösség nyelvi helyzete

          A magyarországi bolgár közösség alkotja az egyik legkisebb létszámú etnikai csoportot Magyarországon (vö. 1. táblázat). A közösség alapját a bevándorló vendégmunkások (bolgárkertészek) és leszármazottaik képezik, akik az 1720-as évektől egészen a II. világháború utáni időszakig folyamatosan települtek be Magyarországra. A jelenlegi közösség gerincét tehát azok a bolgárkertész családok adják, akik 1947 és 1956 között választották Magyarországot lakhelyükké. Kisebb, de nem elhanyagolható része az itt élő bolgároknak a házasság útján vagy tanulmányai révén idekerült személyek. Így, amikor „magyarországi bolgárokról" beszélünk, egy kulturálisan és nyelvileg heterogén, általában nagyvárosi életmódot folytató közösséget kell elképzelnünk, amelyet közös nyelve, eredete, kultúrája és ünnepei kötnek össze.   
            Nyelvi szempontból vizsgálva a közösséget, több réteget fedezhetünk fel. A legidősebb bolgárok nemzedéke még őrzi a faluról hozott különböző bolgár dialektusokat, magyar ismereteik pedig igen hiányosak, beszédüket erős akcentus jellemzi. Az ő gyermekeik közül sokan már jártasak mind a bolgár, mind a magyar irodalmi nyelvben, hiszen tanulmányaikat bolgár, illetve magyar oktatási intézményekben végezték. E nemzedék tagjainak többségét lehet stabil kétnyelvűnek nevezni, hiszen mindkét nyelvet viszonylag magas szinten tudják, és használják is. A bolgár közösség legfiatalabb tagjainál (harmadik és negyedik generáció) már egyértelműen a magyar nyelv dominanciája figyelhető meg, beindult a nyelvvesztés folyamata (a fogalommal kapcsolatban vö. Bartha 1995). 
            A jelen tanulmányban a rendelkezésre álló különböző adatok tükrében mutatjuk be a magyarországi bolgár közösség nyelvi helyzetét, a már befejezett vagy még folyamatban lévő nyelvészeti kutatásokat, illetve választ keresünk arra a kérdésre, megőrizhető-e a bolgár nyelv Magyarországon.