A Somer világa - Kulturális antropológiai tanulmány egy kortárs, budapesti zsidó közösségben

„Ami engem valóban érdekel a bennszülöttek tanulmányozásában, az az, hogy hogyan szemlélik a dolgokat; a világképük érdekel; az élet és a valóság lehelete, amelyet belélegeznek, és amely életet ad nekik. Minden emberi kultúra egy adott világképet és bizonyos életkedvet nyújt tagjainak. Az emberi történelemben és a földkerekségen barangolva lehetőségünk nyílik arra, hogy az életet és a világot különféle, a mindegyik kultúrára sajátosan jellemző szögből szemléljük. Ami mindig elbűvöl és valóságos sóvárgást kelt bennem arra, hogy behatoljak más kultúrákba – az a vágy az élet más formáinak megértésére." (Malinowski 1972:108)
            Bronisław Malinowski fenti sorainál, még ha közvetetten is, de talán semmi sem szólhat szebben és kifejezőbben a kulturális antropológiáról, annak céljáról és módszeréről. Ezek a sorok még akkor is aktuálisak, ha ma már nem feltétlenül úgy és ott végezzük kutatásainkat, ahogy és ahol anno dacuma Ő tette.
           James Clifford egyik írásában „kulcsfontosságúnak és ambivalensnek" nevezte azt a hagyomány, amivel a terepmunkát lényegében konstituáljuk. Meglátása szerint egyrészt a „terep" kifejezés egy olyan hely – téves – képzetét adja ahová „fizikai helyváltoztatással lehet eljutni", továbbá sejtet egy rögzült sztereotípiát, miszerint is a terep egy távoli és egzotikus hely.
           Jómagam, Clifforddal egyetértve úgy hiszem, hogy a kutatók által használt „terep" terminus voltaképpen mindig emberek egy csoportját takarja, s ez a terep, ez a kutatási „tér" – természetesen megfelelő alázattal mind a tudomány, mind elődeink, mind a kutatottak s mind magunk felé – bármi lehet, ha a tudomány szemléletmódját és módszertanát megfelelően alkalmazzuk.
           Munkánk célja a látás és a láttatás. Látni és tapasztalni, hogy az így nyert egészséges szkepszissel, önálló véleményalkotási képességünkkel közelebb kerülhessünk a valóság és magunk megértéséhez, s ezenközben hűen láttatni másokat, hogy hozzájárulhassunk egy sztereotípiáktól mentes világhoz.
           „Bár megadhat nekünk, hogy egy pillanatra behatoljunk egy bennszülött lelkébe; szemein át szemléljük a külvilágot, és annak érezzük magunkat, aminek ő érzi magát – mégis, végső célunk saját világképünk gazdagítása és mélyítése, saját természetünk megértése és finomítása, intellektuálisan és művészileg egyaránt. Mások alapvető szemléletmódjának megragadása – még a bennszülötteknek is kijáró igazi tisztelettel és megértéssel – mindenképpen segíteni fog sajátunk szélesítésében. Nem hihető, hogy elérhetnénk az önismeret végső, szókratészi bölcsességét, ha sohasem szabadulunk meg a szokások, hiedelmek és előítéletek szűk korlátaitól, amelyek közé valamennyien születtünk. Semmi sem adhat jobb leckét nekünk ebben a mindennél fontosabb tárgyban, mint az a gondolkodásmód, amely lehetővé teszi, hogy egy másik ember hiedelmeit és értékrendszerét az ő saját szemszögéből ismerhessük meg." (Malinowsky 1972:108)