Squat-világ, squat-kultúra - Etnológiai megfigyelések egy francia kisvárosban

A squat szó az angolból származott át a francia nyelvbe. Jelentése eredetileg: guggolni, azaz, valahol gubbasztani, kuporogni. A squatter röviden házfoglaló, vagyis olyan valaki, aki nem egészen legális módszerekkel elfoglal egy üresen álló házat, lakást, épületet, és saját céljaira használja. A squat ezek szerint elsősorban kényszerválasz egy kényszerhelyzetre: a lakáshiányra. Ha csupán erről lenne szó, a jelenség tanulmányozása elsősorban a szociológiára tartozna. Azonban a 80-as évektől a nyugat-európai országokban megfigyelhető a squatok intézményesülése, mozgalommá válása, azaz a squat alapvetően kulturális jelenséggé válik. Ezzel a squatter helyzete is megváltozik: immáron nem bujkáló törvényszegő, hanem tudatos lázadó. Cselekedetét adekvát válasznak tekinti egy olyan társadalomban, mely embertelen törvényekre hivatkozva embertelen élethelyzeteket teremt. A squatterek világa ezzel kettészakad. Egyik oldalon találjuk a valódi rejtőzködőket, azokat, akiknek sorsuk nem kínál más lehetőséget: a leszakadtakat, iratok nélküli (sans papiers) illegális bevándorlókat és más kitaszítottakat, a másik oldalon azokat, akik vállalni akarják, hogy nyilvánosságra hozzák illegalitásukat és a hatalommal nyíltan szembeszállva politikai fegyvertényként lobogtassák. Nem meglepő, hogy ez a tábor vonzza magához a hivatalos politikai és kulturális mainstream kiábrándultjait: anarchistákat, alternatív művészeket, társadalmi aktivistákat, környezetvédőket, akik közül korántsem mindenki tartozik a legalsó társadalmi rétegekhez. Sok középosztálybeli fiatal számára vonzó a tiltakozásnak ez a formája, mely egy szabad, pezsgő életformával, kreatív, inspiráló légkörrel kecsegtet, ráadásul egyesíti magában a helyi szintű elköteleződés és egy, a határokat semmibe vevő, kiterjedt globális hálózat előnyeit.