Graffiti: a vizuális sűrűség hatása és a terek tipológiája

 A városi tér szerkezetéről élő képzetek más-más módon öltenek alakot a különböző lakóhelyi és társadalmi csoportok tagjai számára. Ebből fakadóan a térhasználat is sokféle módon konstituálódhat az eltérő emberi tapasztalatok, személyes preferenciák alapján. Ennek oka elsősorban az, hogy a lakói eltérő felfogások alapján élik meg saját városuk belső szerkezetét, külső határait és ezen keresztül másképpen termelik újjá a róla élő képzeteket. A változatos kognitív városfelfogások oda vezethetnek, hogy „egy adott fizikai teret elfoglaló város mindig másképpen és másképpen válik az ‚elképzelt' várossá, az egyedül valóságos várossá, amiben élni lehet" (Niedermüller 1994:6). Különböző arcát mutatja felénk a város, ha egy terület lakóiként, egy hétköznapi tevékenységeink, vagy rekreációs aktivitásaink alapján vizsgáljuk meg benne saját pozíciónkat.

Az utóbbi évtizedekben – a szuburbanizáció ellenére is – fokozódott a városközpontok zsúfoltsága. Ez megnyilvánul a lakosság sűrűségének növekedésében, illetve a hely fizikai sűrűségének expanziójában is, amely az ember által formált környezet jellegére utal például az épületek, hidak, útvonalak száma és elhelyezkedése által. A városi sűrűség problémája másfelől felfogható metaforikus formában is, a különböző társadalmi és kulturális hatások eredményeként. A városok méretének növekedésével versengés alakul ki a területek feletti kontrollért, ezáltal csökkentve a rendelkezésre álló terek számát. A folyamat terjedése során ez a fajta szűkösség szemmel láthatóvá válik, amelyet a továbbiakban vizuális sűrűségnek nevezünk. A vizuális sűrűség nem csupán az épített környezet növekedésével ragadható meg, hanem a már meglévő térelemeken a különböző médiumok alkalmazása is hozzájárul a folyamat terjedéséhez. Ez a különböző reklámozási formák, a poszterek és a falfirkák térhódításából is leszűrhető.