Filmbeszéd és antropológiai szövegértés

     Mire való a film ? Kinek szól ? Ki által "szól" egyáltalán? Érthető-e, amit és amiről beszél ? Ki érti jól és ki érti félre szavait ? Másként beszél-e a hétköznapi közlésmód és a tudományos ? Lehet-e értelmező a leírás, a manipuláció, a montázs ? Változik-e a beszéd módja az időben, tartalma és jelentése módosul-e az idő múlásával ? Lehet-e a film dokumentum-értékű lenyomat, s lehet-e egyúttal véleménymondás is ?
     Mire való az antropológia ? Kinek szól és kik a "beszélők" (Mario Vargas Llosa hőse értelmében)? Miként értelmezhető az antropológia beszédmódja ? Tudományos-e és kikért végzi kutatásait ? Hogyan változott funkciója és amit leír, az miképp gazdagodik a leírás által ? Hol a "visszajelzés", a reflexió és a feed-back hatása a nézőben és a filmkészítő szándékában ?
     Ha egy filmbeli elbeszélést, leírást, szituáció-sort nézünk a nuerekről, az azandékról vagy az inuit eszkimókról, ennek része egyfajta hősiesítés, kiemelés, fölértékelés is. Mind a témáé, amelyet Témává avat, mind a filmkészítő szakemberé, aki Ott járt, mind a szereplőké, akiket vizuális vadász módjára teleoptikája végére "tűz"... A képi elbeszélés szükségképpen "költői" is, poétikusan formált, a filmelbeszélés szekvenciái így a barokkos fantázia és az empirikus megjelenítés együtteseként adottak számunkra. A film (Clifford Geertz kifejezésével, 1994) "elmosódott műfaj". Nem a természettudományos objektivitás formálója, nem is ez határozza meg, hanem alkotói műfaj. Jobb esetben interpretáció, s nem képzelmények folyama. S interpretációként nem a magyarázat egyik fajtája, hanem azt kutatja és azt fejezi ki, mit jelentenek az intézmények, cselekedetek, képzetek, kijelentések, alkalmak, szokások azok számára, akikhez tartoznak. Ezért az interpretáció eredményei nem törvények, modellek, erők, mechanizmusok, diagnózisok - hanem konstrukciók, amelyek jelzik vagy megfogalmazzák, miként gondolkodik magáról egy nép, kor, csoport vagy egyén, mi a társadalmi rend számukra, mi a tudás és a tapasztalás az ő esetükben.