Nacionalizált reprezentációk működési logikájaNacionalizált reprezentációk működési logikája

             Dolgozatom témája, szándékaim szerint, egy esetleges kutatás kiindulópontját képezhetné. Jelen esetben arra teszek kísérletet, hogy felvázoljam azokat a főbb gondolatokat, melyek a nacionalizmus, illetve a nacionalizmus, mint vizuális reprezentáció kapcsán körvonalazódtak számomra.
            Alapkérdéseim a következők: Létezik-e ma nemzeti identitás érzését erősítő művészet? Mennyire aktuális az ilyesfajta reprezentáció? Mi a helyzet a nacionalista reprezentációk kritikájával? Ezek inkább aktuálisak? Hogyan viszonyulnak egymáshoz a román, illetve magyar, nacionalizmus érzését erősítő reprezentációs törekvések? Ezeket a kérdéseket kolozsvári, illetve csíkszeredai példákon keresztül szeretném megvizsgálni.
            Ahhoz, hogy nacionalista reprezentálásról, illetve azok működési logikájáról beszélhessünk, szükségesnek tartok egy rövid történelmi visszapillantást. Ebből az derül ki számomra, hogy a logika nem változik, csupán a szituációk. Változás történik műfaji szinten is, de erről majd később.
            Ha működési logikát keresünk, akkor érdemes összehasonlítani a XX. század eleji, közepi, illetve az 1989 utáni térfoglalási kísérleteket Kolozsváron. A román és magyar emlékhelyek hasonlóképpen képződtek. A cél minden esetben egy reprezentetív tér, emlékhely létrehozása volt. A konfliktusok abból adódtak, hogy ezek a célok, a XX. század során több alkalommal is fedték egymást. A helyzet nyilván, a legtöbb esetben, a többségi nacionalisták javára dőlt el. Véleményem szerint, a kolozsvári „térfoglalásoknak" két változatát különböztethetjük meg. Az egyik az lenne, amikor ugyanarra a helyre egyszerre többen is pályáznak (a főtér esetében), a másik pedig, mikor az egyik csoport  megpróbálja eltolni a hangsúlyt, ez esetben a város központi tere helyett egy újabb „központi" teret próbál kijelölni. Tulajdonképpen minden esetben „helyreállításról" van szó. Ez történik akkor is, mikor utcákat neveznek át, „helyreállítva" így az „igazi trörténelmet". Hogy ki teszi, az már szinte mellékes, a cél ugyanis az érzelmek, illetve diszpozíciók előhívása, melyek legitimálják a háttérben zajló valódi törekvéseket.

A teljes szöveg letöltése...