Szádhana Ásram - Bepillantás egy magyarországi vaisnava közösség életébeSzádhana Ásram - Bepillantás egy magyarországi vaisnava közösség életébe

 Bevezetés

            Terepmunkámat 2011 februárjában kezdtem a pécsi Szádhana Ásramban, amely a Magyar Vaisnava Hindu Misszió nevű vallási közösség egyik központja. Mielőtt e kutatás gondolata megszületett, a hinduizmus magyarországi jelenlétéről csupán annyit tudtam – hasonlóan szerintem sokakhoz –, hogy élnek itt bizonyos „krisnások" vagy másként Krisna-tudatú hívők, akikkel már korábban volt szerencsém találkozni a somogyvámosi-i Krisna-völgyben, illetve az utcákon, amint ételt osztanak, adományt gyűjtenek vagy épp zenélnek. Hamarosan kiderült számomra, hogy a Szádhana Ásramhoz tartózók „krisnások" is, meg nem is.
            Ha „krisnásnak" azokat az embereket nevezzük, akik a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének tagjai, akkor nem „krisnások". Ha azonban azokat nevezzük így, akik a hinduizmusnak azon egyistenhívő ágához tartozva gyakorolják vallásukat, amelyet gaudíja vaisnavizmusnak nevezünk és amelynek lényege az Úr (akit nevezhetünk Krsnának, Góvindának, Rámának, Harinak, Górangának stb. aszerint, hogy melyik isteni tulajdonságot szeretnénk hangsúlyozni) odaadó szolgálata, akkor bizony „krisnások". Ez a  – nyilvánvalóan csak a laikus szemében létező – kétértelműség szükségessé teszi, hogy később tömören bemutassuk a gaudíja vaisnavizmus és a Magyar Vaisnava Hindu Misszió történetét. 
            A kutatás elején megfogalmazott célom az volt, hogy e közösség mindennapjainak megismerésével, megértsem a vallási tapasztalataik létrejöttének mikéntjét. Ez a meglehetősen általánosan megfogalmazott célkitűzés, eddigi tapasztalataim mind időben, mind térben való korlátozottságának felismerésével, az ásramnak a hívek lelki életében betöltött szerepének és jelentőségének tanulmányozására szűkült. 
            A ásram jelentése kettős. Egyrészt jelentheti a hindu tradíció négy lelki rendjét, négy meghatározó életszakaszát (brahmacsári, azaz tanuló élet, grihasztha, azaz családos élet, vánaprasztha a visszavonult élet és a szannyásza vagyis a lemondott élet) valamint jelenthet menedéket, remetelakot vagy egy szerzetesi közösség hajlékát. Már a szó jelentésének e kettősségéből érezhető, hogy az ásram egy olyan hely, amely a lelki fejlődést segíti. Ezt a jelentést erősíti a pécsi ásram esetében annak neve: szádhana, amely „ahogy azt általában használjuk, az eszköz, módszer, a tökéletesség elérésének módszerét jelenti" – magyarázta Cs. dász. „Mikor ez az ásram alakult 19 esztendővel ezelőtt, akkor az a valaki aki ideköltözött az brahmacsári volt és a brahmacsári feladata a lelki gyakorlatok végzése – így is lehet nevezni. Akkor jött az ötlet, hogy legyen az ásram neve szádhana, az a hely ahol ezeket a lelki gyakorlatokat tökéletességre vivő lelki gyakorlatként végzik. Ezért Szádhana Ásram.
            A pécsi Szádhana Ásram ezek alapján – amennyiben a lelki gyakorlatot így értelmezzük – a hit, a vallás elmélyítését célzó tevékenységeknek otthont adó helyként ragadható meg.
            E dolgozat keretei között így arra keresem a választ, hogy a gyakorlatban miként járul hozzá az ásram a bhakták lelki fejlődéséhez: milyen az a tér, amelyben ilyenkor mozognak, milyen tevékenységeket végeznek és milyen napirend szerint; vannak-e rítusok és azoknak mi a jelentése, jelentősége, valamint – és talán ez itt a legizgalmasabb kérdés – hogyan válnak az ásramban végzett tevékenységek lelki gyakorlattá? A következőkben ezekre a kérdésekre igyekszem választ keresni, megfigyeléseim, feljegyzéseim, a bhaktákkal való beszélgetéseim és interjúim alapján.

A teljes szöveg letöltése...