Népek, maszkok, nemzeti- és csoportkultúrák

Felhangoló 

„Népek, maszkok, nemzeti- és csoportkultúrák": rejtélyeket ígérő cím, amelynek jó lenne olyan újdonságerőt hordoznia, hogy figyelmet érdemeljen a társadalomtudományok széles körének művelőitől.
            Etnikai tematikájú antropológiai dolgozatokkal találkozik az olvasó ebben a munkafüzetben. Az írások az ELTE Bölcsészkarának Kulturális Antropológia szakos hallgatóitól származnak, mint alapozó évfolyamos vagy elsőéves évfolyamdolgozatok. Nem kiérlelt szakmunkák tehát, de mindenképpen fontosak számunkra, hisz az etnikai problematikák olyan területeiről hoznak hírt, amelyeken hivatásos szakkutatók még ilyen szinten sem vállalnak terepmunkát. Hiánypótló tanulmányokról van tehát szó. Gál Anasztázia Magyarországon tanuló és élő afrikai diákok gesztusrendszerét vizsgálta, Németh Rita a japán nők hagyományos és modern szereplehetőségeit tekintette át, Molnár Eszter egy évet töltött szociális munkásként Londonban, s az ott élő ír hajléktalanok sorshelyzetéről hozott tereptapasztalatokat. Ez írásokból is kiderül már, mely népcsoportok, mely nemzeti- vagy csoportkultúrák használják életük és kultúrájuk szerves részeként azokat a „rejtőzködő" technikákat, amelyek a saját kultúra védelmét egy intim, belterjes vagy nyilvános szférában próbálják megoldani. Szili Katalin írása mélyebbre vezet a rejtőzködés lélektanába, midőn azt elemzi, miképpen jelenik meg a csoportkultúrák előterében a maszk, amely véd és eltávolít, megindít és megrémít, mindeközben azonban lehetőséget ad arra a személyes „szuverenitásra", amely akár a rituális révületig vezethet. A saját kultúra és rítus védelme a célja annak a vallási csoportkultúrának, amely nemzetállami vagy államhatároktól független szerves közösségként jellemzi a libanoni maronitákat, akikről Pásztor Zoltán dolgozata szól. S hamár a politikai szintű reprezentációig ível a tanulmányok sora, hadd zárja mindezt egy mindennaposan „jól ismertnek" tűnő, mégis ismeretlen helyzetű népcsoport helyzetképe: a kanadai indiánoké, akikről Dudich Ákos írása számol be.
            Az itt közzétett dolgozatok gondolati íve tehát az empátiától a politikai reprezentációig, a személyes gesztuskészlettől a szociális konfliktusig, a perszonálisan fölhangolt saját kultúra kommunikálásától a (kvázi-)nemzeti kultúra megjelenítéséig vezet — egyenként is, együtt is a kölcsönös tolerancia, a megértés, a mások jobban ismerése szellemében.

                                                                                                                                  A. Gergely András

  Tartalom Gál Anasztázia: Gesztikuláló Afrika                                   4. p. Németh Rita: A modern japán nő                                       16. p. Molnár Eszter: Ír hajléktalanok Londonban                     27. p. Szili Katalin: A maszk révülete                                          36. p. Pásztor Zoltán: Maroniták                                                 49. p. Dudich Ákos: A kanadai indiánok mai helyzete                58. p.