Etnikai „asszi-migráció” – avagy kizárási és bekebelezési politechnikák a kortárs Magyarországon

 Egykonferencia-előadás – és különösen, ha olyan, a szakma jeleseit fölvonultató összejövetel, mint ez esetben – igen kevéssé engedheti meg magának, hogy talányos legyen, vagy homályos, esetleg bizonytalankodónak tetsző. Mégis tudatosan választottam ezt a célt – főképpen azért, mert egy végig-nem-gondolt tüneményre, sokféleképpen körvonalazott, ám korántsem kitárgyalt fogalomkörre fókuszáltam érdeklődésemet.

            Ezért hát rögtön a bevezetőben tartozom annak alapos indoklásával, miért adtam előadásomnak olyan címet, amely nemlétező fogalomra épül, s amely ezért nem látszik beilleszthetőnek sem a vezető témakör (a komplexkultúrakutatás), sem a szekció más előadásai körébe. Úgy vélem azonban, hogy mindkettőbe beleillik, csak ehhez körülményes okfejtésre van szükség, s ezért kezdem mindjárt azzal a nehezen megbocsátható gesztussal, hogy képtelenül leegyszerűsítem alapképletemet valami tőmondatos magyarázatra...