A gyimesbükki „ezeréves határ” politikai instrumentalizálása

A politikusok és a politika vonzódása a történelmileg hiteles, szimbólumokkal telített helyek iránt régóta ismert. A. Gergely András 1997-ben közölt írásában a politikai hatalom térgazdálkodásáról szólva a közösségi terek kézben tartásának és a társadalmi tér-átélés manipulálásának hatékony eszközrendszerének nevezi a szimbolikus uralmat. Részletező áttekintésében ugyanakkor Bourdieu nyomán felhívja a figyelmet, hogy az autoritások a tér tartományában végrehajtott lehatárolásai „sem az eredet, sem a kulturális, gazdasági vagy politikai erőviszony-határokkal nem esnek egybe” (A. Gergely 1997). A nemzeti történelem emlékhelyei, a nemzeti/nemzetiesített tájak, tájrészletek mint színpadok autentikusságukkal és kisugárzásukkal a nemzetállami hatalom fontos helyszínei és alkalmasak politikai üzenetek és politikusok hitelességének erősítésére (Ilyés 2010: 115-116.). Áttekintésünkben a gyimesbükki „ezeréves határ” mint emlékezethely és ünneplési helyszín és az oda 2008 óta irányuló pünkösdvasárnapi nemzeti zarándoklat  mint mediatizált esemény  politikai felhasználásait és a színtérnek az ott megfogalmazott nemzetpolitikai üzenetek hitelesítésében képviselt szimbolikus erejét kíséreljük meg bemutatni.