T. Kiss Tamás és Tibori Tímea - Egyén és köz(ös)sége - Mozaikok Hajós község életéből - Egy tanulmánykötet elemző, bemutató olvasata

    Egy könyvet nagyon sokféle szemmel és érdeklődéssel el lehet olvasni, még akkor is, ha megírni csak egyféle perspektívából lehet. Gondoljunk az örök szerelmes történetre, Shakespeare Rómeó és Júliájára. Minden idők legszerelmesebb drámájának pszichológiai olvasata konklúzióként tartalmazza, hogy ha egy szerelmes párt elválaszt a társadalmi megítélés vagy a szerelmesek családjának másképpen-gondolkozása, akkor mindez csak a szerelmesek érzését és vágyakozását fokozza (s ezzel reprodukálja Rómeó és Júlia szerelmét). Persze említhetnénk egyéb példákat is, ami távolabbi nézőpontok közös fókusza lehet (pl. irodalom-közgazdaságtan).
    T. Kiss Tamás és Tibori Tímea tanulmánykötete társadalomtudományi érdeklődéssel íródott. Az Egyén és köz(ös)sége címet viselő munkájuk először 1988-ban Hajósország címen jelent meg. Jelen munka egy kiegészített, kibővített második kiadás. A kötet tartalmazza a korabeli sajtóvisszhangokat is. Hajósország sajtóvisszhangjai joggal méltatják a kötet érdemeit, valóságfeltáró mozgalom tudományos eredményeként emlegetik, és megpróbálnak a kötet alapján egy képet alkotni a község jelentőségéről. Bemutatják a történelem főbb fordulópontjait, az érdeklődést fölkeltve Hajós községet és történetét bemutató kötet iránt. A könyv (második kiadás) mai megítélése, a sajtóvisszhangok egészen más lehetőséget kínálnak, mint egykoron. Ez nemcsak a tanulmánykötet kiegészítésének köszönhető, hanem az azóta eltelt időnek, a társadalmi élet megváltozásának is. A falu szerepe a rendszerváltást követően még inkább háttérbe szorult, és a mai multikulturális értékkel bíró rohanó ember számára, az egykor volt tradicionális értékek már - ha nem is teljesen érthetetlenek - misztikusan és maradian hatnak. Mindezt tükrözi a második kiadás címe: az Egyén és a köz(ös)sége - Mozaikok Hajós község életéből. Az új cím szélesebb nézőpontot sugall a leendő olvasónak, ahol háttérbe kerülnek a község viszontagságai, és az azokat megélő egyén kerül a középpontba. Az egyén, aki maga választja meg az őt befolyásoló közösségét. Már nemcsak egy (jelentős) társadalomtudományi munka, hanem bölcsészeti is (benne az egyén és az ő történelme, közössége). Az egyénről nem beszélhetünk a közössége nélkül. Ha egyetlen egy ember lenne csak, és nem tudna másokról, akiket szerethet, vagy éppenséggel gyűlölhet, és nem lennének társai, akikkel szövetkezhet egy cél elérése érdekében, akkor semmiféle emberképpel nem rendelkezhetne, és alig különbözne egy fától. A közösség éppúgy alakítja az egyént, ahogy az egyén is meghatározza és formálja a közösséget. Hajósország polgárát a hajósi értékrendek határozzák meg; ma már elképzelhetetlen az ennyire zárt kis közösség. Ma az embert egy globális közösség, környezet veszi körül, és sokszor ellentmondó normák alakítják és határozzák meg a mindennapi életét. Az egyént mindez megrémíti, gondoljunk csak a halálos betegségek statisztikai adataira. Igen, csakhogy ez a globális közösségre vonatkozik, amit az egyén nem képes átfogni, kellőképpen megérteni. Hajósország polgára számára az létezett, amit a közösségében megtapasztalt. A könyv második kiadásának egyik fejezete egy család három generációjával készített interjú, amely alátámasztja a fent említetteket, amikor is a kis közösség (falu) értékei elvesznek, az egyént meghatározó értékrendek szélesednek, egymásnak ellentmondanak. De ne engedjünk a romantikus érzéseinknek, és ne foglaljunk állást az egyén közösségének mivoltát illetően. A tanulmánykötet sem teszi, hanem föltár, bemutat, és a jövő tudományos gondolkodását kérdezi.