A vallás és a szupernaturális - Valláskutatás és antropológia: meghatározások és alapfogalmak A vallás és a szupernaturális - Valláskutatás és antropológia: meghatározások és alapfogalmak

A vallásantropológia - tág értelemben - a természetfeletti (szupernaturális) körébe utalt jelenségekre irányuló szociokulturális tényezők antropológiai vizsgálatát jelenti, azonban ahogyan a vallásnak, úgy a vallásantropológiának sincs egyetemesen elfogadott definíciója. A vallást bizonyos szempontból úgy tekinthetjük, mint a viselkedés olyan hiedelmeit és mintázatait, amelyek az emberek számára fontos, ám az ismert technológiával és szervezettség technikáival látszólag megoldhatatlan problémákra alakulnak ki. A puszta materiális léten túlmutató, feloldhatatlannak tűnő korlátok leküzdésére az ember a természetfeletti lények és hatalmak manipulációjához fordul (Haviland 1996: 361). Tág értelemben a vallás szimbólumok és szimbolikus stratégiák olyan eszmei rendszere, illetve annak kifejeződése, amely tiszteletet és/vagy félelmet kelt, valamint összekapcsolódik olyan rituális tevékenységekkel, amelyekben a "hívők" egy-egy közössége vesz részt (Giddens 1995: 438). Az írott emberi történelem folyamán minden kultúrában a vallás kínált választ az emberi lét alapvető kérdéseire (Hoebel 1949: 405): a természet-ember (kultúra), a történelem-ember (kultúra) viszonyára, az emberi (individuális) élet jelentőségének kérdésére, mégpedig az eszmék olyan rendszerével, amely a mindennapi élet megszokott világi menetén túlmutató tapasztalatokban gyökerezik. A vallás az emberi élet értékét és jelentőségét egy, mind a természeti, mind a társadalmi világon túli "transzcendens" világra vezeti vissza. A két "birodalom" kapcsolatáról szóló szakrális (szent) történetek és azok elbeszélései igazolják a rítusok, imák (tehát a vallás gyakorlata) és az elmélkedések hatékonyságát és értelmét (Bánki 1993: 346).

A teljes szöveg letöltése...