A fényképezés és a fénykép szerepe a kultúrakutatásban

A vizuális antropológia tárgya és alanya a vizuális kultúra. Ezért mindenek előtt a vizuális kultúra tárgykörét, kell definiálni. Nicholas Mirzoeff meghatározásával élve „a vizuális kultúra nem egyszerűen része a mindennapi életnek, hanem maga a mindennapi élet" (Mirzoeff, 2000:27). Mint ahogy azt a fenti idézet is mutatja a vizuális kultúra antropológiai értelemben igen tág fogalom. A vizuális antropológiai kutatás a mindennapi életet, a kultúra lehető legtágabb értelmezését tekinti tárgyának. Azaz a vizuálisan megjelenő objekzumokkal (ez lehet egy tárgy, egy adott közösség településének szerkezete, a média vagy akár egy tájkép) és cselekvésmódokkal foglalkozik (például ki hogyan viselkedik, hogyan televíziózik, vagy milyen fotókat készít).
A vizuális kultúra antropológiai értelmezése elsősorban nem a - letisztultabb szimbólumokkal foglalkozó magas - művészetre, hanem a hétköznapok világára, a tömegkultúrára)vonatkozik ezért mindenek előtt az amatőr és nem a hivatásos alkotók munkáit vizsgálja.
A vizuális antropológia kiemelt kutatási területe a tárgyi kultúra, melynek vizsgálata egyrészt azért fontos, mert az emberi tevékenység tárgyak között, tárgyak révén nyilvánul meg, másrészt, mert tárgyi kultúránk tulajdonságai jól árulkodnak vizuális kultúránkról is. Az emberek közös pszichológiai jellemzője, hogy érzelmeiket, gondolataikat megpróbálják vizualizálni, hiszen: „A vizuális információ, akár a többi nem verbális kommunikációs módszer, olyasmit képes közölni velünk az élmény közvetlen, személyes és totális jellege folytán, amit szavakban nem, vagy csak nagyon körülményesen és korlátozottan lehet" (Gyebnár,1994:225).