Vallás a politikában - Ted C. Lewellen politikai antropológiájából

   Talán nem igaz, amint Georges Balandier állítja (1970: 38), hogy a szent mindig jelen van a politikában; de ritkán van messze tőle. Myron Aronoff (1984b:1) megfigyelése szerint "a vallás és a politika kibogozhatatlanul fonódnak össze az emberi kultúra és civilizáció hajnala óta". Leni Riefenstahl klasszikus propaganda-filmjének – Triumph of the Will (Az akarat győzelme), 1934-ben készült a Náci Párt Konferencián Nürnbergben –, nézői jogosan tűnődhettek el azon, vajon egy politikai nagygyűlést vagy egy vallási ceremóniát látnak-e. Implicit szentség képezi az alapját a Függetlenségi Nyilatkozatnak és az Egyesült Államok Alkotmányának, és ez isteni legitimitást nyújt a politikai utódláshoz. A mai modern Iránban és (Észak-)Írországban a politikai konfliktus megkülönböztethetetlen a vallási konfliktustól. Azonban preindusztriális társadalmakban a különböző alrendszerek – politikai, rokonsági, gazdasági, vallási, stb. – határai jóval kevésbé válnak el tisztán, mint a komplexebb és specializáltabb társadalmakban. Egy afrikai főnökjelölt, aki az ősök szellemeit hívja támogatóul, nem tekinti magát a természetfelettihez segítségül fordulónak jobban, mint egy szenátorjelölt az Egyesült Államokban, aki elfogadja egy nagyobb testület közreműködését a kampányában.
   A szerepet, amit a vallás játszik a politikában, nehéz feladat összefüggésbe hozni az evolúciós komplexitással. Közvetlenül a természetfölöttin alapuló hatalmat minden szinten találunk. Némely eszkimóknál a sámán volt a leghatalmasabb ember azon erényénél fogva, hogy beléphetett a szellemvilágba; a törzsi hopiknál az amerikai DNY-on a politikai hatalom szertartásokon, táncokon és vallási szodalitásokon keresztül fejeződik ki; a modern Izrael fejlett iparosodott és nemzetközi hatalommal bíró nemzetállama végül is közös valláson és hagyományokon nyugszik. Másrészről viszont ugyanilyen könnyű lenne példát találni vadászó-gyűjtögető emberek (!kungok), törzsi csoportok (janomamik), és államok (Kuba) között, melyekben a vallás viszonylag kis szerepet játszik.
A vallás és a természetfölötti szerepe a politikában főként három úton nyilvánul meg: 1) a kormány alapulhat közvetlenül a valláson, mint a teokráciákban; 2) a vallást használhatják az uralkodó elit legitimálására; és végül 3) a vallás biztosíthatja a mélyen fekvő struktúrákat, hiedelmeket és hagyományokat, amiket a hatalomra pályázók manipulálnak.