Akcióantropológia,avagy hol húzódnak a tolerancia határai?Akcióantropológia,avagy hol húzódnak a tolerancia határai?

Ouverture 

1992. november 6., péntek. Bevezetésképpen nézzük meg, mit írnak a mai napilapok. Idézetgyűjteményünket „Ki a más ma" címmel foglalhatjuk össze. Népszabadság: „A hisztérikus politizálás félelemre épül". „Olymértékben rettegnek egymástól, hogy csak az nyugtatja meg őket, ha a másikat megsemmisítik". „Arra várnak, hogy a bosnyák erők jóváhagyják a továbbutazásukat. Készségesen elmesélik Jajce több hónapos kegyetlen szenvedéseit. Szavaikból az is kiszűrhető, hogy a horvát-muzulmán ellentét nagyban hozzájárul a város elestéhez". Magyar Nemzet: „Akik a csütörtöki tüntetést támogatták, azokat nem tekintem demokratáknak. Az embereket beszervezték. Az igazi demokraták nem mennek együtt ilyesmire". „Az én zászlóm a három vágásos piros-fehér-zöld, ereklyém a szent koronás címer". Egész oldalas cikk: „Az idegen szép, de bilincsbe verik". „Németországi tanács: jobb, ha elkerülik azt a vidéket". „Ne legyünk olyan nagyra, hogy annak idején átengedtük a határokon a kelet-németeket". „A falakat nem lerombolni kellett volna, hanem magasabbra építeni". „Mindentől és mindenkitől rettegnek, ami Keletről jön". „Egyre inkább az az érzésem, hogy a határok átjárhatóságával egyre erősebb láthatatlan sorompók emelkednek".

Nem folytatom tovább. Illusztrálásképp talán ennyi példa is elég lesz azzal kapcsolatban, amiről ma beszélni szeretnék. Elsősorban arról, hogy miért is találtuk ki, hogy a tolerancia iskoláját kezdeményezzük; miért is tartjuk fontosnak, hogy a toleranciát iskolában oktassuk. Már korábban is az volt az érzésünk, hogy az intolerancia hullámai elviselhetetlenül magas hullámokba csapnak, és elmosnak mindent, amire a demokráciát építhetnénk.

 

Forrás: Kunt Ernő – Szarvas Zsuzsa szerk.: A komplex kultúrakutatás dilemmái a mai Magyarországon. Miskolci Egyetem, Kulturális és Vizuális Antropológiai Tanszék füzetei 1., Miskolc, 1993., 97-105. p.

A teljes szöveg letöltése...