A megoldások megoldása – avagy új demokrácia- és államelmélet - Ugrin Emese és Varga Csaba új kötetérőlA megoldások megoldása – avagy új demokrácia- és államelmélet - Ugrin Emese és Varga Csaba új kötetéről

   Rendes tudományos skizofrénia technikája kell ahhoz, hogy röviddel ezelőtt a sajtónak szóló felhangoló szövegem után itt szakmai kritikának vessem alá a szóbanforgó művet. Márpedig ezt kívánom tenni, éppoly választékos szofisztikáltsággal, ahogyan a szerzők az eljövendő közel egy évszázadot lazán átkarolva metateoretikus értesítvényüket nyújtották át nekünk…
            Vállalva a kettős szerepkört, most köntöst váltok, s nem a piaci szemüvegemmel, nem az ajánló szavak aláhúzásával, hanem a kötözködő szakmai attitűddel lapozok bele az új műbe. Amit első közelítésben látok, az félretolja kételyemet: vagy lesöpröm könyvespolcaimat, melyeken szakmunkák sorjáznak államról, demokráciáról, politikáról, szabadságról, kommunikációról, helyi társadalomról, közigazgatásról, civilitásról, régióról, stb. s ezt az opuszt teszem helyükbe, vagy ennek keresem meg helyét abban a nem egyetemes és nem tizedes osztályozásban, amelyben minden alábbi kötözködésem ellenére ott van, ott lesz a helye. Adott esetben épp a tudományközi, metateoretikus, elméleti opuszok között…
            Nem dramaturgiai vagy retorikai gesztus ez a felütés, hanem lényegi. A szerzőpárost egy-három évtizede ismerem, meglepetést nem okoz a közös mű, sem a tudáshorizont, amelyen belül megszólal, sem a fogalmi tartomány, amelyet kezel. Ami alapvető bajom van vele, az mind-mind órákig-napokig tartó szakmai civódás, évtizedes kötözködés, vagy évszázadok óta folyó vita során sem „tisztázható", „tehető helyre", vagy „kibékíthető"… Az érintett tudásterületek és a hiányzó tudástartományok a kötet tartalomjegyzékéből ugyan körvonalazódnak, amint felüti az ember a kötetet, de a bibliográfia alapján azonmód el is bizonytalanítanak…
           De nézzük a sommás megítélés előtt/helyett magát a művet…! Kezdve a címlappal, amely a maga EU-kék alaptónusával és néhány fekete-piros-fehér színfolttal a könnyed komolyság irányába enged képzelődni. Felhők közt a világ, sugallja az első olvasat, s néhány piros nyíl valami irányt is jelezni hivatott, talán a kötetbe befelé invitál, talán a horizont mozgásirányát jelöli – ezt az olvasó maga kell eldöntse…

A teljes szöveg letöltése...