Miben áll a norvég antropológia mássága? Miben áll a norvég antropológia mássága?

 Bevezető

Vitatható, hogy a norvég antropológia érdemes-e arra, hogy külön fejezetet kapjon egy „más" antropológiákat bemutató kötetben. A „másság" kritériuma  -- a legfőbb kritérium, mondhatnánk – az, hogy az antropológia az adott országban az angolszász és a francia mainstreamtől eltérő utat járt be, olyan teóriákra és szellemi impulzusokra építve, amelyek ismeretlenek a mainstraim antropológiában, vagy olyan empirikus kihívásokkal került szembe, ami olyan irányt és formát adott a helyi antropológusok munkájának és a helyi antropológiai diskurzusoknak, ami fontos eltéréseket eredményezett a domináns trendektől. 
            Igéretes lehetne ebből a szempontból, a norvég antropológia másságának szemléltetésére az ötvenes évek vége előtti időszak, amikor a német Völkerkunde valamint az észak-amerikai four field /négy területet átfogó sokkal változatosabban kiterjedt antropológia hatása alatt arra vállalkozott, hogy széleskörű és átfogó „embertudomány" /az emberről szóló széleskörű és átfogó tudomány/ legyen. A korabeli norvég antropológia útmutató vezéralakja, Guttorm Gjessing professzor az oslói etnográfiai múzeumban elkötelezett értelmiségi volt, a samnorsk, azaz a norvég nyelv két változatát, a birodalmi és az újnorvég nyelvet, a riksmål-t  és a nynorsk-ot ötvöző, radikálisan hibrid nyelv bevezetésének lelkes híve. Elkötelezett környezetvédő is volt és a munkáspártból a 60-as évek elején kiváló szocialista néppárt egyik alapító tagja. Gjessing gazdag és változatos antropológiai munkássága /írásai egy szintetizáló értelmiségit mutatnak, aki úgyszólván korlátlannak látta az antropológiai tudás lehetőségeit. Akár a számikról /a lappokról/ írt, akár az ökológiai alkalmazkodásról, akár összehasonlító politikáról, soha nem mulasztotta el, hogy politikai vagy önreflexív jellegű következtetéseket vonjon le. Az ő antropológiája valódi kultúrkritika volt, ha nem is egészen olyan irányú, ahogyan azt Marcus és Fischer (1986) elképzelték.

Forrás: Magyar Lettre Intrenationale, 84. Szám, 2012. tavasz

Fotó: Jászberényi Sándor

A teljes szöveg letöltése...