Interkulturális kölcsönhatások: egy Duna-völgyi civilizáció összefüggései (Összegző szándékú előtanulmány egy készülő kutatási áttekintéshez)Interkulturális kölcsönhatások: egy Duna-völgyi civilizáció összefüggései (Összegző szándékú előtanulmány egy készülő kutatási áttekintéshez)

Textus és kontextusok

Egy kutatási horizonton, amely közép- vagy kelet-európai tájon formálódik, aligha lehet úgy szétnézni, mintha hegyek magasából, jól áttekinthető sík tájak fölött száguldana a képzelet… Ám ennek a „lapályos" közelképnek is megvan a maga édes haszna. Merthogy jó eséllyel kérdésekben, talányokban formálódó, elbizonytalanodottnak tűnő tudást tükröz, de legalább flexibilis, érzékeny, meg változásokra és többértelműségekre nyitott marad. Viszont a mi tájainkon ezt a puha és belátó megismerést korántsem övezi oly mértékű megértés, mint a világ számos másik táján, vagy a történeti gondolkodás és társadalmi önismeret megannyi más korszakában.
            A tanulmányom címébe foglalt hármasság, a kultúraköziség, az interaktivitás és a kváziregionális térbeli határolás egy évekkel ezelőtt indult OTKA-kutatás (T 35241) „lazán" vállalt tematikus egysége kívánt lenni. Olyan „aprócska" áttekintés, amely a Fekete Erdőtől a Fekete-tengerig könnyedén átsiklik a Duna európai partvonalai mentén (gyakorta épp maga a folyó által) tagolt és árnyalt kulturális sokféleség fölött. Sőt, vállalt célom nem is pusztán az „átsiklás", hanem épp ellenkezőleg: a megmerítkezés, az
összehasonlító szándékú információgyűjtés, az egymásra vetíthetőséget és az összhangzásokat tesztelni hivatott szemlézés volt. S ha nem lenne tudományos gyakorlatunkról indokolatlanul idegennek tekintett megoldás, legszívesebben képekben, zenei hullámzásban, irodalmi állapotrajzokban utaztatnám az olvasót is (akár Esterházy Péter Hanh-Hanh grófnője stílusában, pillantásától kísérve, vagy Claudio Magris Duna-atmoszférájától telített hangulataival körüllengve), s jelezve ugyanakkor a társadalomtudományi kutatások szélesebb köreinek, hogy vigyázat: elhamarkodottan és végzetesen merevek vagyunk a tudományterületi határokat tekintve, tompák és vaksik lettünk a művészetek és a mindennapi élet eseménymeneteinek felfogásában, elhanyagoltuk asszociációs képességünk régi örökségét, s minden heveny tudásunkat föláldozzuk egy-egy táblázat, többszínű diagram vagy zordon számadatokkal teli szakmai beszámoló látszat-korrektségéért…!
           Kutatási tervem eleve reménytelen volt tehát, betáblázható kudarc, ha azt tekintem, mit tudnak majd kortársaim fölhasználni (szerény kutatási költségvetésem elpazarolt összegeinek gyümölcseiből, s így) mindabból, amit ebben a témakörben föl lehet tárni és közre lehet bocsátani. Nem tudhatom, honnan a bátorság vagy merészség, hogy a lényegi eredménytelenség dacára úgy vélem, mégsem volt méltatlan az évekig meghosszabbított támogatási bizalom…, de immár úgy vélem, az összegző fázisba került kutatás korántsem volt érdemtelen, sem haszontalan, mindenesetre nem méltatlanabb, mint oly sok más nem-definiált közhaszonnal kecsegtető vizsgálódás. S ha ezt nem is tudhatom biztosan, azt annál inkább, hogy az interkulturális kölcsönhatások hazánkban hiányzó szakirodalmát sikerülni fog olyasmivel gyarapítgatni, amit talán nem csupán a mai (pragmatikus, haszon-orientált, politikailag fókuszált vagy érdekviszonylatok mentén tagolt) felfogásmódok tekinthetnek eseti eredménynek, de annál inkább azok a szemléletmódok, korkérdésekre irányuló megismerési szándékok, amelyek még korántsem a jelent,
sokkal inkább majd a jövőt jellemzik…!

A teljes szöveg letöltése...