Egy antropológiai megközelítésrőlEgy antropológiai megközelítésről

            Kutatásom tárgya nem közvetlenül, és főként nem sokak által ismert kiscsoport. Nem lenne korrekt jellemzők alapján szubkulturális csoportnak mondható, sem szociokulturális integrációnak, talán még közösségnek sem a fogalom tradíciókat, kapcsolathálózatot és megnevezhető közös gyökereket magába foglaló értelmében. Leginkább esemény- vagy élményközösség-csoport ez, ha nem értelmezem a csoport fogalmát valamely szociológiai, etnikai vagy szociálpszichológiai kritériumnak megfelelően, esetleg kvázi-csoport, ha némileg változó létszámát, egyedeinek eltérő kötődését, vélhető származási vagy kulturális hátterét tekintem.
            Valójában magáról a csoportról szólnom sem igen illene: nem tudják, hogy írok róluk, nem alakulhatott ki még olyan kölcsönkapcsolat közöttünk, hogy ismernék szándékaimat és hozzájuk való viszonyomat, ezáltal pedig kialakíthassák a maguk szerepét magához a megismerő folyamathoz vagy hozzám; nem is volna kutatói magatartáshoz méltó, hogy mintegy "kiszolgáltassam" őket, "beáruljam" valakiknek, akikről ők maguk sem tudhatnak semmit. Áttekintésem célja ezért leginkább az, hogy kísérletképpen felmutassam az antropológiai megközelítés egy "mintáját", olyan rögtönzés formájában, amely törekszik néhány formai jegyet is magán viselni. Olyanokat, mint például annak tisztázása, kinek szól maga az "elemzés", miként történt a megközelítés és megismerés folyamata, mennyiben tükrözi ez a csoportnak (a "bennszülötteknek") sajátos szemszögét, önképét és világképét, s miképpen lehet mindezt elbeszélni valamely hipotézis mentén úgy, hogy szerepem és felfogásmódom tisztázásával lehetőséget kínálok mások kritikai reflexióira is.
            Röviden jellemezve tehát, első körben azzal tartozom számot vetni, kikről is van szó. Egyfajta "saját csoportról", ha nem is abban az értelemben, ahogyan Sumner a Népszokások megfelelő fejezetében az etnocentikus tudat tisztázása közben körvonalazza az együvétartozás, identitás, származástudat főbb vonásait (Sumner 1978:12-122). A csoporttal történt megismerkedésem körülményeit a helyszín (az egyetem), a korszak (a 21. évszázad első évtizedének első fele, 2005 ősze), a szerepek belső tagoltsága (diákok és oktató, egyetemi szeminárium körülményei), valamint az együtt töltött idő (a "Bevezetés a kulturális antropológiába001" óra intézményesen szabott és magunk választotta időpontja), illetve a közös időtöltés feltételei (előadó, hallgatóság, egyenlőtlen viszonyok, korosztályi különbség, státuskülönbség, valamelyes eltérés érdeklődésben és felkészültségekben) szabták meg. Ez érdekelt, avagy tárgyalt csoportozat föltehetően közös vonása, hogy a kulturális antropológia szaktudományának megismerésére, elsajátítására vállalkoztak tagjai, akik személyiségük sokféleségét tekintve talán maguk sem lehetnek teljesen bizonyosak abban, miként fog ez sikerülni - ám ez a helyzet (egyedi törekvéseiktől függetlenül) alkalmi csoportba sorolja őket, miként egy metrószerelvény vagy színházi nézőtér egyedeit és személyiségeit. A kutatás alapja nem több, mint két tanóra időtartama, amely aligha elegendő futó impressziónál többre, de a saját kutatási koncepció és a csoport viszonyában ez megindult folyamatként értékelve (ha nem is elegendő, de) jelzés-értékű megfigyelések rögzítésére máris alkalmasnak tetszik. Az elemzés nem mások számára készül, mint kimondottan a tárgyalásra kerülő csoport számára, ez pedig természetszerűleg határolja a fölidézhető és sorra vehető kutatási háttérismereteket, interpretációs mintákat és fölhasználható szakirodalmat is, melyet nem kívánok "általános" vagy kultúraelméleti szempontból citálható szövegrészletekkel megterhelni.

A teljes szöveg letöltése...