Az öregedés mint korszakos kortárs korkérdés

  Szerte a világsajtóban és a szakfolyóiratokban, könyvekben is korszakosan kurrens témakör az öregedés. Öregedése az Amerikai Egyesült Államok lakosságának, Európának, Japánnak, öregedés és jólét viszonya, „fiatal államok” és vénülők, eltartóképesség és társadalmi szolidaritás, hasznosság és elévülés kulturális dimenziói, fizikai/biológiai öregség és kulturális interpretációi vesznek körül bennünket egyre gyakrabban. A néprajztudományi áttekintés, melyet a Jankó János díjjal jutalmazott Turai Tünde hozott terítékre a közelmúltban (2011), vagy a generációs konfliktusok szakirodalmából Széman Zsuzsa és Utasi Ágnes szociológiai munkáiban megjelenő miliő, továbbá a korfüggő státuszok betöltésének széleskörű struktúra-elemző szakirodalma is jól mutatja, milyen kurrens korkérdések között kapott helyet vagy miként állandósult mint tradicionális problematika is az öregedés/öregség fogalomköre. Ha vallásokra vagy társadalmi munkamegosztások történetére tekintünk, ha presztízs- és ranghelyzetből adódó kapcsolati tőke az akut kérdés, akkor is ott találjuk a társadalomtudományok történetének ezernyi válaszát. Jelen esetben egy szűkebb spektrum alapja, hátterének korkérdése az, amit terítékre hozok, körülvéve akut konfliktuskutatással, politikatudományi tematizálással, de vállaltan csupán részválasszal…