Az eltűnőben lévő telepi magyarság nyomában - Tömbmagyarság a szórványban Az eltűnőben lévő telepi magyarság nyomában - Tömbmagyarság a szórványban

 Vajdaság hagyományokban,szokásokban gazdag, színes multikulturális, interetnikus közeg, valóságoskulturális antropológiai „kincsesbánya". Vélhetően a délszláv válság okán a térségilyen szempontú, tudományos felderítése rövidtávú múltra tekint vissza. BálintIstván író recenziójában „első fecskének" nevezi Hajnal Virág ésPapp Richárd 2004-ben kiadott „Mint leveleketa vihar..." című kulturális antropológiai tanulmánykötetét, amely egyaránttartalmaz tömbmagyar területeken, Zentán és Bácsfeketehegyen, valamintszórványterületen, a szerémségi Dobradóban végzett terepkutatásokat.

Az alábbiakban, egy specifikushelyzetben lévő etnikai csoport, a telepi magyar közösség bemutatásáravállalkozom. A szórványmagyar területnek számító Újvidéken belül, a székvárosnyugati részén lévő Telepen a magyarság a 20-ik század eleje óta él viszonylagoskoncentráltságban, tömbben. A térségben 2008-ban és 2013-ban végeztem résztvevőmegfigyelést és készítettem életútinterjúkat. A látottakat, hallottakatigyekeztem empatikusan, „émikus" módon megérteni, és tágabbtársadalomtudományos összefüggésekbe helyezni. Kutatómunkám jelenlegiszakaszában arra törekedtem, hogy feltérképezzem a közösség életébenbekövetkezett változásokat és azok hatásait, valamint megragadni az etnikaicsoport jellemzőit. Írásomban kitérek a beszélőközösségemet érintő nyelvészetiantropológia „kettős félnyelvűség" kérdéskörére, végül pedig kijelölömkutatásom további irányvonalait.

 

 

A teljes szöveg letöltése...