A tényről, miszerint a férfiak képtelenek szülni és arról, ami ebből származik avagy miképpen teszik magukévá a férfiak a nők reprodukciós funkcióitA tényről, miszerint a férfiak képtelenek szülni és arról, ami ebből származik avagy miképpen teszik magukévá a férfiak a nők reprodukciós funkcióit

       Az etnológiai kutatás és a történelem bebizonyítja, hogy a nők szaporodási feladata társadalmilag mindenkor a férfiak dominanciája alatt állt.
       Ezen értekezés azt hivatott megmutatni, hogy a férfidominancia nem a hímneműek természetadta felsőbbrendűségén alapszik, hanem éppen ellenkezőleg, a történelem során adódó alkalmi előnyök kiaknázásán a célból, hogy megkaparintsák a nők utódait vagy helyükbe lépjenek a társadalmi reprodukciós funkciók terén.
       Az emberi fajon belül, a hímneműek, mint a szaporodás mozgatóerői, túl sokan vannak. A háziasított állatok közül (pl. gazdasági haszonállatok) a hímeknek csak egy töredékét tartják meg. A fajfenntartás ugyanilyen módon is megvalósulhatna az emberi társadalomban, s így a hímneműek aránya jóval a női populáció alatt állna. A férfiak közreműködése a nemzésben akár teljesen fölöslegessé is válhatna a jövőben a mesterséges megtermékenyítés módszerének köszönhetően.
       E megtizedelődéstől igyekszenek megvédeni magukat a férfiak folyamatos erőfeszítéseik által, akár úgy, hogy magukhoz ragadják az asszonyok gyermekeit, akár pedig úgy, hogy utolsó lehetőségként önmaguk számára tartják fenn fajunk szaporodásának ellenőrzését.
       Vajon a férfiak a nők ellen irányuló agresszív, ellenszenves viselkedése az előbbiekből származó tudatalatti félelmet tükrözi? A ki nem mondott, képzeletbeli félelmet attól, hogy visszaszorulnak a korlátozottság állapotába és a bizonytalanság átható érzését, hogy egy alapvető alsóbbrendűség leselkedik rájuk?

A teljes szöveg letöltése...