Muszlimok „karácsonykor”

 Bevezetés

     December közepe táján a Bartók Béla úti Dár as-salám mecsetben beszélgettem egy általános iskoláskorú muszlim fiúval a karácsonyról: „Persze! Nálunk is van karácsonyi húzás az osztályban, de én megmondtam az osztályfőnökömnek, hogy én muszlim vagyok, és ezért nem szeretnék részt venni a karácsonyi ajándékozásban. Erre ő csak annyit mondott, hogy ugyan már, mit jelent ezer forint manapság!?"
     Ebből a rövid „kódváltásból" talán előzetes etnográfiai ismeretek nélkül is kiderül – egy általánosító hozzáállással –, hogy a muszlimok nem ünneplik a karácsonyt, sőt igyekeznek távol maradni közvetlen környezetük ezen ünnepétől. Az is látszik, hogy az osztályfőnök nem értette meg diákja „kacsintásának" (Geertz 2001:197-199) lényegét, annak tényleges jelentéstartalmait. Ha tudta volna, miért nem ünnepelnek a muszlimok karácsonykor, és ha tudta volna, hogy ez az ünnep mily módon ellenkezik vallásos meggyőződésükkel, akkor talán (jó indulatát feltételezve) másként reagált volna. Rájött volna, hogy itt nem csupán „ezer forintról" van szó. 
     Persze! Honnan is tudhatta volna? Én nem hibáztatom és szerintem senki; az a muszlim fiú sem, aki nekem ezt az apró történetet elmesélte. De talán itt jöhetnek be a képbe – többek között – a kultúretnológusok, akiknek van idejük arra, és a munkájuk is az volna, hogy feltegyék a kérdést: miért?
     De mielőtt ez megtörténne és a közösségben kapott válaszok segítségével – még inkább azokon keresztül – megpróbálnám interpretálni ezt a jelenséget, valamilyen formában szót kell ejteni arról, hogy milyen közösségről is beszélünk, hol jönnek létre a bemutatni és értelmezni kívánt jelenségek. Ahhoz, hogy a karácsonyhoz való viszonyulásról adott képüket el tudjuk helyezni a muszlim világ sokszínűségében, néhány mondatban szeretném bemutatni, hogy ez a közösség, hogyan identifikálja magát.