Chiaraje, Mikayo, Tocto - rituális harcok a perui Andokban

       Rituális küzdelmek Afrikától Indonéziáig a világ számos pontján ismertek. Ezek a rituális találkozások a legtöbbször nem „teátralizált" vagy imitált harcok, hanem valóságosan véres összecsapások. A versengések őseredete különböző okokra vezethető vissza: lehet mitológiai, gazdasági vagy egy történelmi esemény újraélése, határproblémák vagy akár személyes konfliktusok rendezése.
       Dél-Amerikában is több közösség ismétel meg évről évre hagyományból gyökerező, ún. rituális harcokat. A perui Andok Cusco megyéjének magasan fekvő tartományaiban több ilyen rítus is megtalálható. Az én kutatási területem 2003-2004-ben Canas tartomány fennsíkjain volt 4700 méter magasan, ahol a Chiaraje, Mikayo és a Tocto elnevezésű küzdelmeket vizsgáltam. Bizonyos andoki pampákon, egymással szomszédos falvak közösségei küzdenek meg az év meghatározott napjain. Mesztic és indián férfiak, vegyesen. A csaták fő harci fegyverei: a parittyák és a kövek, melyekkel már a prehispán időkben az inkák is harcoltak. Ezek az alkalmak számos sebesültet és nem ritkán halálos áldozatokat követelnek. Ebben az összefoglaló tanulmányban arra keresem a választ, hogy az utóbbi években a turizmus felerősödő hullámai és maga a globalizáció milyen mértékben befolyásolják a közösségi eseményt? Hogyan él együtt modernitás és hagyomány, a kecsuák ősi vallása hogyan jelenik meg a küzdelmek alatt? Mi a rítus szerepe a társadalom rendszerében?  Milyen motivációk hajtják önként a küzdelembe az egyébként békés egymás mellett élő falusi emberek csoportjait, miért akarják egymás vérét és halálát?