Dolgozatomban egy kazakisztáni egyetem közösségének életébe szeretnék betekintést nyújtani.

Öt hónapot töltöttem Almaty‐ban, Kazakisztán második legnagyobb városában, melyet az ország kulturális fővárosaként is szoktak emlegetni. Ez idő alatt a KIMEP (Kazakhstan Institute of Management, Economics and Strategic Research) egyetem kollégiumában laktam, így esélyem nyílt arra, hogy az öt közép‐ázsiai országból (Kazakisztán, Kirgisztán, Üzbegisztán, Türkmenisztán, Tadzsikisztán) érkező diákokkal szorosabb barátságot kössek („barátaim ‐ annak idején, amikor még nem szégyelltük, így hívtuk legfontosabb adatközlőinket”). Ily módon képet kaphattam a fentebb említett országokból érkező diákok életfelfogásáról, identitásuk alakulásáról (s az ebben nagy szerepet játszó tényezőkről pl. beszélt nyelv, vallás), kialakított sztereotípiáikról. Bizonyos idő elteltével pedig közösségük szerveződési elveit is feltérképezhettem.

Dolgozatomban az egyetemet mikrokörnyezetként, míg az egyetemen kívüli világot (gondolok ez esetben Közép‐Ázsiára) makrokörnyezetkét definiáltam.

Terepmunkám során rájöttem, hogy e két környezet között „mély szakadék húzódik”, két ‐képviselt normákat tekintve – különböző dimenziót hozva létre. Míg a makrokörnyezet norma‐ és elvrendszere leginkább a „történelmi idők” szabályain alapszik (mondhatnám: „tradicionális értékeket” képvisel), addig a mikrokörnyezet membránján a „világműködés hagyományos felfogása” csak nyomokban látszik átszivárogni.

Az egyetem – értékrendszerét illetően‐ egy „észak‐amerikai stílusú” intézmény, mely a „globalizált világ képviselője a térségben”. E tény nagy hatással van a tinédzser diákok identitásának alakulására s világlátására.

A teljes szöveg letöltése Pdf formátumban: Sipos Lilla – Interkulturalitas