A. Gergely András
Találkozások. Moldvai cigány zenészek Stockholmban
Hajnal László Endre fotósorozatáról

Az Etnofoto honlapjáról:

A Kárpát-medencében éppúgy, mint azon messze túl is a művészet presztízse és a presztízs művészete társterületek kell legyenek. Ezt készséggel beláthatja alkotó és felhasználó egyaránt, így adhatnak rangot egymásnak kölcsönösen is.

Kelet-romániai falu (Zece Prãjini) néhány tucat roma lakójából verbuválódott Fanfare Shavale az igen sokszereplős európai muzsikus világ egyik, s egyre tiszteletreméltóbb hírnévre szert tett bandája. Az a tény, hogy mintegy a történelmi időben "visszatérnek" a román cigányzene markáns zenei örökségéhez, s ezt nemzedékről nemzedékre adják tovább - főként a nyugati zeneértő világot hatja meg. Az a "sikertörténet", amely úgy tekint a falusi életet élő romákra, hogy élnek és dolgoznak a maguk tájain, majd összeülnek muzsikálni ünnepeken, esküvőkön és temetéseken - főképpen azok számára bír jelentőséggel, akik már régen csak néprajzi fotókon látnak táncházat, kocsmai hétköznapokat. S mert nemcsak saját falujuk zenéjét, hanem megannyi román tájegység muzsikás hagyományait is ismerik, szinte már a Balkán kulturális gazdagságát emlegetik "kritikusaik" és híveik. A tucatnyi muzsikus "szívdobogtató" ritmusvilágú zenei parádéja megjárta már nemcsak Románia, hanem Magyarország, Itália, Belgium, Franciaország, Szlovákia és Spanyolország színpadait, fesztiváljait és karneváli rendezvényeit: 1998-ban egy kolozsvári kocsmazenei fesztiválon debütálnak, a következő években már a hazai rendezvényeken és turnékon túl a Sziget-fesztiválon, a Fonóban, a Művészetek völgyében, a Mediawave-en, továbbá temérdek nyugati zenei fesztiválon és performance-on szerepelnek. A 2000-es évben még csupán Magyarország a külföldi turnék helyszíne, 2001-től már évente másfél tucat nyugat-európai út vár rájuk, megannyi lemezfelvétellel.

A tubával, kürttel, trombitával, szaxofonnal és dobbal színpadra lépő együttes tagjai (honlapjuk, első lemezük hangzóanyag-bemutatójával: http://www.fanfarashavale.ro) turnéikon aratott sikereikkel a nehezen besorolható zenei műfajba tartoznak. Amerikai kritikusuk szerint a felfokozott szívdobogás ritmusát hozzák, olasz rajongójuk a román balkáni zene "frenetikus mozgásosságát" hallja ki számaikból, svájci sajtójuk szerint Bregovic és a cigányok zenéi közötti közvetítő szerepet játszanak, más értékelőik szerint sodró és tiszta muzsikájuk magának a településnek végtelen vitalitását sugározza... A Shavale stílusa valahol a galopp és az induló között, az esküvő és a sirató között található, az élhető élet hajszoltságának és a felhangoltan átélt érzeményeknek sugárzásával kiegészülve, a klarinét tónusával pedig még a klezmer atmoszféráját is idézve. Tisztán csengő, fényes fúvóskórus, harsogó kedv, bajkerülte életöröm sugárzása, nemegyszer a finom iróniával és a zenebohóci virtuozitással gazdagítva... - ez a Fanfare Shavale.

Találkozások. Moldvai cigány zenészek Stockholmban

A Hajnal-képek alighanem mindig a találkozásokról szólnak. Kultúrák, etnikumok, szerepek, képzetek, marginalitások randevúznak egymással a legkülönbözőbb helyszíneken, a rajtuk kívülálló csopotokkal-kultúrákkal, a fotóssal, s a nézővel is. Hajnal találkozott már terézvárosi romákkal, barlanglakó romákkal, tengerparti romákkal, menekült vagy bevándorló romákkal - s most egy moldvai fúvós cigánybandára talált rá.

A mostani találkozások a kulturális másságon belüli, vagy ahhoz kapcsolódó látszategzotikum lenyomatai. A nem-paraszti (gázsó) kultúra fut össze itt a cigány vándorral, az "archaikusan autentikus" az egzisztenciálisan és példázatosan modernnel, s a "nem-tudományos" interpretáció a naivval. A családi és/vagy mikroközösségi érintkezések példájaként itt kevésbé az állandósult egzotikum áll a fókuszban, s nem is valamely "túlélő változatú" szerepként, hanem az idegen környezet sajátként elfogadási folyamatában. Nem az egzotikushoz hazatérő, hanem az abból mintegy "kiránduló" teremt itt összefüggést a konferencia tematikájával. Az egzotikus "más" Hajnalnál a rész-interpretációk turisztikai folyamatává öltözik át. A "nem egzotikusról" beszél, így az egzotikum is megbúvik benne: önmagát építő érv, avagy képi dramaturgia, látványegzisztencia... A korszak extremitás- és egzotikum-igénye itt egy utazás keretein belül értelmeződik, s a helyszínekkel, élményvariációkkal összefüggő képi, tárgyi és narratív formákban tűnik föl a textuális tartalom is. Egzotikussá átfestett képi stílusról beszélek? S az élményközeli, vagy a kevésbé eredeti, de a távolság auráját belülről átívelő "objektív" lenyomatokról?

Ez is, az is szembenéz a falakról. Ha a fotó, mint műfaj a narratívák konstruálásának eszköze, akkor a képeken szereplők és a történetek révén ez a kétféleség sajátos tárgyi, képi és textuális egzotikumformákba rendeződik, s mellette stílussá lép elő a másság befogadás. Hétköznapivá, ahogyan a Shavale falusi zenészeinek egyre táguló muzikális univerzuma is mindegyre univerzálisabb horizontú lett. Önmaguk körében mégcsak jelen sincs a "közeli egzotikum": saját falusi világukat leginkább a távolság teszi egzotikussá mások számára, akik zenéjüket hallgatják, ritmusaikra mozdulnak, vagy értékelni hajlamosak a zene nyelvén hagyományt közvetítő, de ezt identitás-formán piacra vivő magatartást. A képek mintha családiak lennének, vagy mintha közösségiek, de bennük a láthatóság identikus jegyei a láthatatlan egzotikum kontextusát formálják meg. Manipuláció ez? Turisztikai- vagy etno-biznisz? A választ maga a muzsika adná meg, s ha a fotók harmóniája, ritmikája, dramaturgiája segít ebben, akkor a néző is része(se) lehet az egzotikum gerjesztette tónushatásnak.

A magán- és közösségi emlékezet, a reflektálatlan és a spontán művészi lét hétköznapisága olyan útialbumba tereli a történést, melyben az egzotikusan sztereotip, a személytelenül idegen és a magán- vagy csoportérdekűen személyes kerül összhangba, arányos átfedésbe. Egy moldvai falusi cigányzenekar, amint fölszalad egy kalandra Stockholmba... - egyszerre hordozza az egzotikust idéző, a hétköznapiságból korszakos migrációt formáló, s a kulturális sokszínűséget az alkotói (fogyasztói?) önkifejezés eszközévé átfestő formai tartalmat.

Médiatársadalom...? Egzotikus szigetek, amint földrésszé izmosodnak...? Minden mozog, s minden reflexív...?
Mindez együtt. A koramodern Moldvából a későmodern Stockholmba menet. S út közben akár a Sziget-fesztiválon is, hogy az egzotikum még autentikusabb mediatizációját kössük össze a Shavale muzsikájával...

Kapcsolódó link: Hajnal László Endre fotósorozatai az EtnoFoto oldalain

Vissza a Lapozó kezdőlapjára....
Vissza a Figyelő oldalaira...