Bevezetés

„Az ezredvég eljön, ha akarjuk, ha nem. Nem túlélni, hanem átélni kell. A techno az ezredvég zenéje, de ezen kívül a techno egy életforma, a cyberkultúra része. A múltban gyökerező, szintetizáló és előremutató. A techno requiem egy régi világért és örömóda egy új világról.”

(Füstös Zsolt: Techno, az egyén diadala)

A dolgozat önálló terepkutatáson alapszik, mely 1997 nyara óta folyamatban van. A kutatás célja egy Magyarországon eddig még definiálatlan és leíratlan szubkultúra vizsgálata, mely az amerikai irodalomban a screenager-kultúra vagy a techno-kultúra elnevezést kapta (Kömlődi, 1997: 21). Ez a kultúra (?) vagy szubkultúra (?) csupán mint megnevezés létezik, némi jellemzéssel, definíció nélkül. Ezen leírások egyértelművé teszik a definiálás nehézségeit, hiszen nem tárnak fel megkérdőjelezhetetlenül középpontba helyezhető elemeket, így a társadalomkutató elsődleges feladata ezen kultúra jellemzése (Derrida, 1994). Emiatt a későbbiekben használt fogalmak körülírásai sem tekinthetők definícióknak, sokkal inkább egy összetett és fragmentált jellemzésköteg részleteinek.

A kutatás elsődleges célja egy eddig ismeretlen területen „terep” létrehozása, konstruálása. Ennek megfelelően egy korábban még nem vizsgált jelenség feltárása, leírása, jellemzése a feladat, tudatos (reflektált) konstruáló cselekedetek sorozatában. „A terepkutatás kulcseleme, hogy létezik a „beszédre kényszerítés” szándéka: a mindennapi helyzetbe való belépés annak a mindennapi helyzetnek a megfigyelése céljából történik. A legfőbb konstruáló elv a kutató számára: a „kutatás tárgyának”, a „kutathatónak” a kiemelése, elkülönítése” (Gagyi, 1994: 43). Kutatásom célja egyrészt egy olyan „szubkultúra” leírása, melyben fontos, és a mindennapi használatban egyértelműen körülhatárolható szereppel rendelkezik a digitális és elektronikus technológia, másrészt ezen kultúra jellemvonásainak feltárása, és megjelenési formáinak vizsgálata a screenager generáció mindennapjaiban és világképében.

A screenagerek a televízión, számítógépen, elektronikus zenén felnőtt generáció tagjai, akiknek természetes közeget jelentenek a technikai eszközök, világképükbe beépülve azok hatására formálódik gondolkodásmódjuk, s ezzel párhuzamosan újfajta képességeik alakulnak ki. A screenager szó három angol szóból tevődik össze: screen (képernyő), teenager (tizenéves), screen-age (képernyőkor) (Kömlődi, 1997: 21). A screenager nem feltétlenül tizenéves, a huszonéves fiatalok között is nagy számban megtalálhatók képviselőik. Három alapvető megkülönböztető jegy jellemzi ezeket a fiatalokat: a techno zenék preferálása, az ehhez kapcsolódó szórakozási formák (partik) előnyben részesítése egyéb lehetőségekkel szemben, a televízió és a számítógép aktív (mindennapos) használata. Ez azt jelenti, hogy információik nagy részét képernyőkről szerzik, játékaik nagy része is video- vagy egyre inkább virtuális valóságokat is felhasználó számítógépes játék. Képesek szimultán feldolgozni a világ eseményeit, akár több csatornát egyszerre nézve – ennek technikája a szörfözés (a tévécsatornák folyamatos váltása) –, s mindeközben igénylik a monoton, repetitív, gyors ritmusú, mesterséges hangeffektusokat tartalmazó techno zenéket, s a hétköznapokban nem tapasztalható fényhatásokat. Ez a korosztály olyan technikai körülmények között nő fel, amely módosítja a valóságérzet határait (Lányi, 1998: 296; Havass, 1998: 330). A kutatás során hangsúlyos a világképi elemek sajátságainak vizsgálata, és ennek az értelmezési keretnek az összevetése azzal a hagyományos értékrenddel, melyhez képest eltérő jelentéssel bírnak egyes események vagy jelenségek.

Bizonyos szubkultúrák fő elkülönítő tényezője az arra jellemző zene, és az általa meghatározott szórakozási forma, tánc, drogok, öltözködési sajátosságok és látványelemek. „Szubkultúráknak tekinthetők a meghatározó társadalmi irány (social mainstream) szintje alatt szerveződő csoportok, melyek többnyire zeneorientáltak, és a mainstreamtől eltérő életmód, szerepek, normák, divat és stílus jellemzi őket. A szubkultúrák tagjai identifikációs jelvényekkel fejezik ki különbözőségüket, így önmaguk teremtette ‘kívülálló szerepbe’ helyeződnek. A szubkultúrák jellemezhetők a következő két megállapítással: (1) szembe helyezik magukat a mindennapi mainstream életstílussal, (2) a csoporton belül pedig kialakítanak egy közös gondolkodásmódot és értékrendszert” (Wilson, 1993: 44).

E közösség zenéje a techno. Ezalatt elektronikus és digitális technikai apparátussal, gépekkel létrehozott zenét kell érteni, mely ismétlődő dob és basszus ütemeken alapszik. Repetitív, monoton ritmusvilág, mesterségesen gerjesztett hangeffektusok és instrumentalitás jellemzi; két irányzata különíthető el: a kommersz és az underground techno. Ez a zene életre keltette a saját szórakozási formáját: a techno-partit. A terepmunka bázisát ezen techno-partik adták, az itt szerzett ismeretségekből alakultak a különböző kapcsolatrendszerek informátorokkal, adatközlőkkel, kulcsadatközlőkkel.

A kutatás elsődleges módszereit a kulturális antropológia metódusai és adatszerzési technikái adják. A vonatkozó szakirodalom feldolgozása mellett az eddig szerzett adatok terepkutatáson alapulnak, az ott alkalmazott elsődleges technika a résztvevő megfigyelés volt, kiegészítve proxemikai megfigyelésekkel és félig strukturált interjúk készítésével. A társtudományok közül segítségemre van a pedagógia, a pszichológia, neurobiológia, neuropszichiátria elméleti és módszertani apparátusa, mely interdiszciplinárissá teszi a kutatást.

A tanulmány eredetileg szakdolgozat (1999), melynek konzulense Léder László és Todd J. Tubutis voltak. A szerző részt vett írásával az 1999-es székesfehérvári  társadalomtudományi OTDK kulturális antropológia tantárgyi versenyén és dolgozatát a szakzsűri különdíjjal jutalmazva kiadásra javasolta. /a sorozatszerkesztő/

A teljes szöveg letöltése Pdf formátumban: HorkaiAnitaScree-agerek