Our concept of what a symbol is depends on our view of the nature of reality”
(Raymond William Firth)
Ha a kulturális antropológia és a szimbolizáció viszonyára gondolunk, ez sokakban két, szinte szállóigévé vált mondatot és egy magától értetődő asszociációt idéz fel. Az egyik mondat Leslie A. White-hoz kötődik: „Az ember szimbólumalkotó állat”). S kissé bővebben kifejtve:
„Ma a kezdetén vagyunk annak, hogy felismerjük és értékeljük: minden emberi viselkedés és civilizáció alapegysége a szimbólum. (…) Minden emberi viselkedés szimbólumok használatából áll vagy attól függ. Az emberi viselkedés szimbolikus viselkedés; a szimbolikus viselkedés emberi viselkedés. A szimbólumok alkotják az emberiség világegyetemét”.
A másik híres, az előzővel rokon mondat Clifford Geertzhöz (bár eredetileg persze Max Weberhez) társul: „Max Weberrel együtt úgy vélem, hogy az ember a jelentések maga szőtte hálójában függő állat.”. (Míg White állítása elsősorban a szimbólumok létrejöttének és használatának jelentőségét emeli ki, Geertz inkább azok megfejtésére-értelmezésére irányítja a szakma figyelmét).
A szimbólumalkotás tehát e megközelítésekben az embert az állatvilágból kiemelő, specifikus tevékenységforma, s ebből következően kiemelt hely illeti meg az emberi tevékenységek vizsgálatában.
A fent említett, magától értetődő asszociáció pedig az, hogy e gondolat jegyében a kulturális antropológiában kialakult egy olyan iskola, amely a szimbolizáció jelenségkörére koncentrál: a „szimbolikus antropológia”, (Clifford Geertz, Victor Turner, David Schneider, Max Gluckman, Mary Douglas, Rodney Needham, Raymond Firth és mások), amelyet (főleg a Geertz által képviselt irányzatot) a szimbólumok értelmezésére irányuló alaptörekvés miatt interpretív – vagy magyarul helyesebben: interpretatív – iskolának is neveznek. Ha azonban a szimbolizáció jelenségének kutatását csak ehhez az iskolához társítjuk, úgy tűnhet, mintha a kulturális antropológián belül a szimbólumok jelentőségének felismerése (White-on kívül) csak ehhez az iskolához lenne köthető. Kétségtelen, hogy számos antropológus kutatásaiban nem a szimbólumok (és azok értelmezései) játsszák a főszerepet, ha azonban White és Geertz/Weber állításaiban van igazság, akkor bátran állítható, hogy a szimbolizáció a kulturális antropológia egész történetének egyik alap-problémája – és ez is a valóság. Az alábbiakban nem célunk a kulturális antropológia történetének, a tudományterületet meghatározó egyes személyek jelentőségének bemutatása és értékelése, csupán a szimbólumokkal, szimbolizációval kapcsolatos álláspontok felsorakoztatásával próbáljuk érzékeltetni, hogy e kérdéskör milyen szerepet játszott e társadalomtudomány 19.-20. századi történetében, és hogy ennek a tudományterületnek a szempontjából miképpen merül fel a szimbólumok, illetve a szimbolizáció fogalma.
A három fejezet letöltése Pdf formátumban:
Kapitany-Szimbolizacio I.
Kapitany-Szimbolizacio II.
Kapitany-Szimbolizacio III.
