Bevezetés

A kilencedik kerületben, az Illatos út – Gubacsi út sarkán található egy felszámolás alatt álló, három házpárból álló telep, mely az idők során a Dzsumbuj elnevezést kapta a külvilágtól, amit aztán magukra is alkalmaztak az ott lakók. Itt végeztem antropológiai kutatást, melynek tapasztalatait foglalom össze a következőkben. Az esettanulmány célja a lakók közösségének bemutatása, ezen a közösségen belüli mechanizmusok illetve a lakók bizonyos intézményekkel való kapcsolatának megvilágítása, melyek a kutatás során fontosnak bizonyultak. Írásom alapvetően egy női perspektívát mutat be és értelmez, mivel beszélgetőtársaim az interjúk során kizárólag nők voltak, aminek nyomán egy nők közötti közös platform alakulhatott ki beszélgetéseink során.

Mikor először jártam a Dzsumbujban, a városrehabilitációs program bár elkezdődött már, még kevés jele mutatkozott, legutóbbi „látogatásom” alkalmával azonban a három házból egy le volt zárva, kiürült, a következő ház ablaki közül többet már befalaztak, jelezve hogy a lakást nem lakhatják már soha többet. A telepfelszámolással véget ér a telep története, még ha a közösség vagy annak egy része valamilyen formában fenn is marad, soha nem lesz már az, ami volt. Kutatásom, mivel ebben az átmeneti időszakban került rá sor, a változásból kiindulva fogalmaz meg kérdéseket. Kérdés lehet már az is, hogy lehetséges-e egyáltalán a vizsgálat, azaz hogy az antropológia módszereivel hogyan lehet befogni valami éppen átalakulót, be lehet-e egyáltalán, vagy csak statikus állapotokat rögzíthetünk, csak az kerülhet megfigyelésre, ami „úgy van”, illetve a múltban is „úgy volt”.

A közösség formálódása illetve az azon belül működő mechanizmusok a telepfelszámolással belehelyeződnek egy átmeneti időbe, felmerül a kérdés, hogy ezek a kiköltözések után hogyan változnak majd, milyen hatással lesznek az egyes családok életére. Megmarad-e valamiféle kapcsolat a szétköltöztetések után a lakók között (a Dzsumbuj rokoni szálak által erősen átszőtt, tehát nem csak a szomszédság tartja össze, ám ezek a szálak sokszor pont az együttlakás eredményei), vagy a közös lakóhely, mely létrehozta a közösséget, annak szervezőereje nélkül a múlté lesz csupán. Hogy azok a nehézségek, életkörülmények, konfliktusok, melyek az ott lakók életében gyakoriak voltak a következő lakhelyen is jelentkeznek majd. Hogy az emlékezetben hogyan marad meg az ottani élet, hogyan tagolódik esetleg korszakokra. Hogy a kiköltözők az új környezetet hogyan értékelik, változtat-e értékrendjükön; hogyan alakítják ki a szolidaritás csatornáit vagy kialakítják-e egyáltalán. Sok kérdés, melynek egy része még válaszra vár pont a „folyamatosság” miatt, más felvetett aspektusokat viszont megpróbálok megvilágítani a tanulmány során.

A teljes szöveg letöltése Pdf-ben Vegh Anna – Ciganysag es szegenyseg